„Csalódott vagyok, mert csak egy pontot szereztünk” – mondta Varga István a mérkőzés után. Csalódott a vezetőedző, csalódottak a játékosok és a szurkolók, de szögezzük le gyorsan: a Vidi a szezon eddigi talán legjobb játékával játszott csak döntetlent a Kaposvár ellen. Megalkuvás nélküli, folyamatos támadójátékot ígért Varga István, és a csapat – a két félidő első nyolc-tíz perce kivételével – tartotta is (az edző) szavát.

Ezúttal megvoltak a helyzetek, ám mégsem sikerült nyerni, mert a támadók a tizenhatoson belül rendre rossz döntéseket hoztak.  

A „Rákóczi” Bogdán Gábor találatával hamar sokkolta a mintegy kétezer fehérvári szurkolót. Sem akkor, sem a folytatásban nem volt benne a vendégek játékában a gól, ám a jól eltalált lövés (Horváth Gábor kezén csúszott meg úgy a labda, hogy mattolta Sebőköt) alaposan feladta a leckét a Vidinek: a félidő hajrájáig kellett küzdeni az egyenlítésért.

Pavlicic góljánál azt hihettük, az eszéki támadó középpályás lehet a meccs hőse: a folytatásban azonban nem volt szerencséje, egymaga lőhetett volna vagy három gólt, ám két esetben, egy méterről sem tudott Kovács Zoltán kapujába találni.

A második félidőben szinte felbillent a pálya. Ám, hiába vállalta Varga István a támadások érdekében a maximális kockázatot – tulajdonképpen csak a két belső védő és egy védekező középpályás nem támadott, a két szélsőhátvéd, Andics és Mohl is fellépett a középpályára és Nagy Danival három támadóval igyekezett a csapat – a gól nem jött össze. Maradt a döntetlen, ami után nem is lehet mást mondani, mint amit az RBD ultrái kiabáltak a hajrában: mindenki Kispestre! Ott kell javítani.