A Pilinszky Értékmentő Kör támogatásával nemrég napvilágot látott „Az ezeréves ifjú” című tanulmánykötet, amelyben Szent Imréről szóló tanulmányok olvashatók. Kiadására a székesfehérvári Szent Imre-templom vállalkozott, s nem véletlenül: a legenda szerint a magyar ifjúság védőszentje itt született egykoron, a templom helyén álló királyi palotában. Bár sokan kétségbe vonják e tényt, mégis nagyon sok bizonyíték szolgál arra, hogy a hiedelem igaz.

„Az ezeréves ifjú”-ban e kérdéskörrel Siklósi Gyula is foglalkozik kutató munkájában - amely e kötetben is megtalálható -, s alapos apparátussal igyekszik eloszlatni a kételyeket. A kiadvány szerkesztője egyébiránt egy fiatal fehérvári tudós-tanár, Lőrincz Tamás, akinek a „Szent Imre életének állomáshelyei” című nyitó tanulmány is köszönhető. Vázlatos, mégis tudományosan megalapozott, szintézis-igényű írás ez, amely kellő eligazodást nyújt a szentéletű herceg életútjáról és neveltetéséről.

A következő, amiről mindenképpen szólnunk kell: Szabó Zoltán „Szent Imre sírja és kultuszhelye a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában a 11-12. században” című elemzése. E rendkívüli tudatossággal szerkesztett írás hasonlóképpen izgalmas, mint Marosi Ernő elmélkedése a herceg halálának és mennybemenetelének a fehérvári szarkofágon látható ábrázolása kapcsán. Alaptétele, hogy a vizuális emlékezet törvényszerűen kötődik a képekhez.

Kerny Terézia tanulmánya némiképp kitekintő jellegű, hiszen ő a magyar szent királyok tiszteletével és ikonográfiájával foglalkozik, mégpedig a XIII. századtól a XVII. századig. Illusztrációkban és jegyzetanyagban talán ez mondható a leggazdagabb írásnak.

És végül arról, hogy a kötet befejező részében Demeter Zsófia az 1930-as emlékév jeles eseményeit követi nyomon, méghozzá fotókkal színesítve. Mindebből láthatjuk, hogy történelmi közelmúltunk milyen fontosnak tartotta Szent Imre alakját.