Életünk három szinten zajlik, fejlődik, tökéletesedik: test, szellem, kegyelem. És mind a három csak úgy marad életben, ha tápláljuk. Testünket kenyérrel; szellemünket tanulással, tudással; kegyelmi életünket az Eucharisztiával, a Nagycsürtöki Kenyérrel, Krisztus testével.

 

Titokzatos erő rejlik ebben a szentségben.

 

Kétezer év óta táplál minket. Oly szükségünk van rá, hogy a földön valahol mindig felmutatja a pap:Ime hitünk szent titka. Tudatában vagyunk annak, amit Jézus Nagycsütörtökön mondott:”Én vagyok az élő kenyér….Aki nem eszik ebből a kenyérből, az m e g h a l”.

 

De mi élni akarunk, méghozzá jól, szépen és igazul. Az ember élete tele van küzdelemmel. ”Katona sors az ember élete”. A küzdelemhez erő kell. A jó hadvezér tisztában van azzal, hogy a csatatéren csak az a katona tud küzdeni, rohamb bevetni, akit rendszeresen jól táplálnak.

 

Üres gyomorral nem lehet harcot vívni Frontvonalak, lövészárkok. húzódnak életünk minden síkján; bent a lelkünk legmélyén és kint a világban ű; lelki életünkben, éppúgy mint a világnézetek porondján. Ismertem egy kolostort. A nővéreknek volt egy titkuk: egy különleges persely.

 

Ebbe nem pénzt tettek, hanem búzaszemet gyűjtöttek. Akit közülük bármilyen szenvedés ért, egy szem búzát tett a perselybe. Sokan voltak a kolostorban, sok volt a szenvedés, lelki, testi egyaránt. Amikor megtelt a kosár búzával, megőrölték,- a lisztből sütötték az ostyát. A miséző pap ezt változtatta át Krisztus testévé.

 

Megértették Jézus szavait:”Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.