A múlt héten útjára indult a VUK, azaz a Vidi Utánpótlás Kupa, amelynek célja, hogy a Székesfehérváron és Fejér megyében élő U7, U9 és U11 korosztályú gyerekek között olyan tehetségeket találjon, akikből - az FC Fehérvárhoz igazolva - kinőhet a jövő futballista nemzedéke. A több tornából álló sorozatot a klub többségi tulajdonosa, Garancsi István finanszírozza.

Az első, városi torna a 7 és 9 évesek számára már lezajlott, s jövő hét csütörtökön a 11 éves fehérvári fiatalok versenyével folytatódik a VUK. A program kapcsán Berzi Sándorral, az FC Fehérvár ügyvezetőjével beszélgettünk.

- A pálya széléről végig figyelemmel kísérte a mérkőzéseket. Mik a tapasztalatai?

- Míg a klub számára a kiválasztás a fő cél ezen a tornán, addig a gyerekeknek ízelítő abból, hogy milyen együtt, egy másik csapat ellen játszani. Öröm volt látni, hogy az összegyűlt több, mint kétszáz kisgyerek mekkora lelkesedéssel rúgta a labdát. Egy részükön látszott, hogy már focizott, de voltak olyanok is, akik még csak most ismerkednek a sportággal. A tudásbeli különbségnek azonban ebben a korban még nincs jelentősége, hiszen ha rendszeresen edzenek és képzik őket, ezek gyorsan eltűnnek. A szervezés jól sikerült és hála istennek az időjárás is mellettünk állt.

- Ilyen fiatal korban lehet-e látni, kikben van fantázia?

- Igazából nem lehet. Éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, kinek van valóban esélye arra, hogy élvonalbeli játékos váljék belőle. Az viszont látható, ki az, aki motivált, aki élvezettel játszik, ami alapvetően fontos ahhoz, hogy dolgozni kezdjünk vele.

- Vajon kik motiváltabbak: a gyerekek, vagy a szüleik, akik szeretnék, hogy csemetéjükből focista legyen?

- Örömmel vettem, hogy sok szülő kísérte el gyermekét a kupára. Az elődöntőkben azonban már előjött az a tipikus magyar „szülő, és testnevelő betegség", amely a mindenáron való győzelem érdekében arra készteti őket, hogy kívülről bekiabáljanak és beleszóljanak mind a játékba, mind pedig a játékvezetésbe. Azt gondolom, ezzel többet ártanak, mint használnak a pályán lévő gyerekeknek, valójában sehová nem vezet ez a viselkedés. Ez a jelenség egyébként megfigyelhető utánpótlás-bajnokikon is. Véleményem szerint nem szabad elfogadni. Félreértés ne essék: fontos, hogy a szülő motivált legyen, hiszen az ő motiváltsága átragad a gyerekre is, ami jó. Viszont ennek nem abban kell megnyilvánulnia, hogy beleszóljanak szakmai kérdésekbe. Van olyan fővárosi egyesület, ahol a bejárati kapura az van kiírva: „Köszönjük a szülőknek, hogy a gyerekeket idáig elhozták." Ez persze egy szélsőség, hiszen a gyereknek is jó az, ha ott a szülő egy-egy mérkőzésen, de a határt meg kell szabni.

- Eltérő vélemények vannak azzal kapcsolatban, vajon fontos-e ennyi idős korban az eredmény...

- Az utánpótlás képzésben a képzésen kell hogy legyen hangsúly, nem az eredményességen. A túlzott eredmény-centrikusság a technikai képzés rovására megy. Ez sajnos az egész magyar labdarúgásra jellemző: adott esetben büszkélkedünk azzal, hogy 13-15 éves korban fiataljaink nyugat-európai csapatokat vernek meg, közben ugyanezek a játékosok 20 éves korukra már hátrányban vannak a „legyőzöttekkel" szemben. Az utánpótlás korosztályokban a mérkőzés a képzés része, nem értékmérő. A gyerekeknek alap tulajdonságuk, hogy győzni akarnak és ez így van rendjén. De ne akarjuk őket mindenáron belehajszolni ebbe. Inkább az legyen az elvárás, hogy élvezzék a játékot, szeressék meg a sportágat.