A X. Katolikus Könyvnapokat  a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház Díszudvarán Spányi Antal megyés püspök nyitota meg. A két napos rendezvény első napján az épületben a Könyvek és az irgalmasság művészete címmel tartott előadást dr. Janka Ferenc filozófus, teológiai tanár, veszprémi parochus. Délután pedig Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából vetítették le a  Vita Martini - Szent Márton élete című filmet, amelyet a szombathelyi televízió  készített.

A Díszudvaron ezzel párhuzamosan könyvvásár nyílt, ahol a Ferences Agapé (Szeged), a Szent Gellért Könyvkiadó, a Szent István Társulat, az Etalon könyv- és Filmkiadó, a Don Bosco könyvkiadó és az Egyházmegyei Barátok könyvesboltjának könyvei közül válogathattak az érdeklődök.  

A Szent Korona Galériában a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület és a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház közös szervezésében fotódokumentációs kiállítás nyílt Széchenyi-emlékek nyomában, Európában címmel, amely június 7-ig tekinthető meg.

Ahogy a tárlat tájékoztatója is fogalmaz: Széchenyi életét erősen a tettek határozták meg. Jól ismert életfelfogása: „A tett első, a szó második.” – máig az alkotó emberek mintájává vált. Honszeretetének alkotókedvének mozgatórugója volt ifjúkori utazásainak hatalmas ismeretanyaga is, amelyet Európa nagyvárosaiban tapasztalatszerző útjain szívott magába. Utazási élményeit, tudományos, műszaki, közigazgatási és kulturális tapasztalatait mindig hazája javára kívánta fordítani. Egész életét, minden tettét a közjónak szentelte.

A kiállítás célja nem más, mint rátekinteni ismert, s kevésbé ismert a Széchenyiek múltjának egy részletének megőrző épületekre, intézményekre, sírokra, múzeumi tárgyakra, kedvet adva azok felkereséséhez.   

A kiállítás-megnyitón megjelentek elsőként Jakubek Tiborné, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház igazgatója köszöntötte. A vándorkiállítás Székesfehérvárra érkezéséről, valamint a Széchenyi Emlékévről beszélve hangsúlyozta, hogy Széchenyi személyét általános tisztelet övezi, és nagyon fontos, hogy nem osztja meg a magyarságot. Akik találkoztak életművével, akiket megérintettek gondolatai, azok szerencsésnek mondhatják magukat, és a saját területükön végzett tevékenységüket áthatja Széchenyi szellemisége.  

Spányi Antal megyés püspök megnyitóbeszéde során Széchenyi életútjával kapcsolatban két dolgot emelt ki. Ezek közül az egyik, amit jó volna a mai embernek és a fiataloknak is megszívlelni, és mint követendő példát, programot maguk elé állítani az, az, hogy megértette, amit kapott földi javakat, kincseket, valamint szellemi gazdagságot, illetve, amit a nemzet asztaláról le tudott venni, azt nem azért kapta, hogy elherdálja, eltékozolja, elszórakozza, hanem azt többszörösen visszaadja a közösségnek.
A másik, hogy egy ember életútját hogyan is ítéljük meg? Általában szeretjük az embert sematikusan szemlélni. Azonban – mint fogalmazott – az ember folyamatosan fejlődik. Így volt ezzel Széchenyi is. Látott sok mindent a világban, amiket feldolgozott, és így lett érett ember, aki egyre világosabban tudott gondolkodni. Nemcsak önmagáról, a családról, a világról, az országról és a nemzetről, hanem mindezt megpróbálta közzé is tenni. Az ember feladata, hogy fejlődjön, s előre lépjen. Ne maradjon ott, ahol van. Ne maradjon meg saját gyengeségeinél, hibáinál és tévedéseinél, hanem tudjon előre lépni. Majd úgy fogalmazott: fontos volna, hogy mindezeket megértsük, és a fiatalok elé tudjuk állítani. Majd reményét fejezte ki a tekintetben, hogy a kiállítást megtekintők mindezeken elgondolkodnak, és saját tevékenységükbe beépítik azt, amire Széchenyi még évszázadok elteltével is tud tanítani bennünket.        

Ezt követően dr. Cser Palkovics András polgármester mondott beszédet. Széchenyi nagyon gazdag életútjával kapcsolatban arról beszélt, hogy amellett, hogy a családnak megvolt a lehetősége a sok utazásra, megvolt bennük az igény is a műveltségből fakadóan, hogy Európát megismerjék, és arra is megvolt az igény, hogy ezt a tudást hazahozzák, és itthon megpróbálják ezt átültetni, és a magyar nemzet fejlődésének szolgálatába állítani. S mint tanulságról beszélt arról, hogy Széchenyi pontosan tudta, hogy hol kell modernizálni, és tudta azt is, hogy hol és hogyan kell a hagyományainkat tisztelni. A kettő pedig nem kizárta egymást, hanem erősítette. Ez pedig manapság is nagyon aktuális lehet, és egy nemzet fejlődéséhez mind a kettő hozzátartozik. A hagyományainak, az értékeinek a tisztelete, továbbörökítése, és természetesen az is, hogy nézzük, mi történik a világban, és van, amit muszáj átvennünk annak érdekében, hogy előre tudjunk lépni. S amikor Európa csak a modernizációról beszél, és elfelejti a saját gyökereit, akkor tulajdonképpen, lemond a saját jövőjéről. Hiszen a modernizáció csak önmagában, és rövidtávon tudja megoldani a problémákat, ha az értékeinket nem visszük tovább. Ez a kiállítás csodálatosan szimbolizálja ezt, hiszen európai nagyvárosok mellett, kis magyarországi települések is megjelennek, ötvözve ezt a kettőt egy családon keresztül.       

A kiállítás megálmodója, dr. Messik Miklós, a Magyar Emlékekért a Világban közhasznú Egyesület elnöke tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy szervezetük 18 éve működik Kutatókörként. Tagjaik Európa és a nagyvilág magyar vonatkozású emlékeit, emlékhelyeit, más népekkel közös emlék-örökségét kutatja és mutatja be.
Széchenyi Istvánról, mint a „nemzet napszámosáról” beszélt. Tőle idézett: „Nem lehet tisztességes emlékezés nélkül nemzetet építeni.”

A megnyitót követően a jelenlévők az elnök, valamint dr. Horváth Sándor egyetemi tanár prezentálásában „Merjetek nagyok lenni, ti, kik jobbra vagytok híva, születve – „utazás” jeles magyarok emlékei nyomában,  Európában címmel vetítéses előadást tekinthettek meg.