Olyan jó lenne „csak úgy” nekivágni a világnak. Hátizsákkal bandukolni hegynek fel és le, át a patakon, térdig vízben csapkodni a szúnyogokat, s érezni, hogy a természet sokkal gyönyörűbb és élettelibb annál, mint ahogy valaha is gondoltuk. S még jobb, ha – úgymond – „idegenbe” lehetne mindezt megtenni. Én legalábbis Afrika vadállatainak rezdüléseit lesném a legszívesebben tüskés bokormaradványok mögött összehúzva „préda-testemet”, aztán irány Ázsia, japán kolostorokban meditáló buddhista szerzetesek…

Sárcz Iván 396 nap alatt járta be „nomád módon” a Földet, amelyről vetítettképes élménybeszámolót tartott tegnap este a Malom Házban.

Élményeiről Bácskay Gergely kérdezgette:

.

Egy kis zene is volt:

.

És nem hiányzott a közönség sem, sőt! :

Fotók: Temesvári Márta

Kapcsolódó hírünk: