A múltkori témát azzal zártuk, hogy a tetveket nem lehet csak úgy elriasztani a tejes spriccelgetéssel. Ezért most kertünk káros élősködőinek - más módszerű - eltüntetéséről lesz szó. Avagy: legális tömeggyilkosság felsőfokon!

Azóta utálom a tetveket, hogy óvodás koromban vígan szaggattam a pipacsokat a mezőn (elcsépelt vízió, de valószínűleg mindenkinek van ilyen emléke), és nagy boldogan rohantam az azonnal hervadó csokorral anyukám felé, aki aztán nem örült annak túlságosan, hogy a virágok szára nem volt éppen élősködőktől mentes. Ennek következtében én se. Azóta figyelem, és szinte mindig látok tetveket e növényen – holott a festészetben nem igazán örökítik meg ezt az apró „hibát”. Így aztán mindig van valami hiányérzete az embernek, midőn a tökéletességet akarja meglátni. (Azon most ne filozofáljunk, hogy minden rosszban van valami jó és minden csúnyában látni kell a szépet is – mert most biza’ kertészkedünk!)

Tehát a tetvek. A növények leggyakoribb kártevője. Többnyire zöld színű nedvszívóként aposztrofáljuk őket, és nagyon bosszantó, amikor beleolvadnak a növény szárának, levelének szín-kompozíciójába, hogy aztán véletlenül összepréselődjenek kezünk szorítása alatt. A tetvek előszeretettel támadják meg – idegrendszerünk virtuális működésén kívül – a virágokat, a hajtások csúcsait, és a friss leveleket. Addig szívogatják a növények nedveit, amíg azok el nem kezdenek foltosodni, eltorzulni – majd jön a „halál”. (Horrorfilmbe illő parazitizmus.)

És ez még semmi! A kis vámpírok jóbarátai a hangyák! A tetvek létük során mézharmatot választanak ki, ami odacsalogatja a hangyákat, és ez az együttműködés gombabetegségeket, korompenészt eredményezhet. Vannak olyan hangyák, amelyek meg is fejik a tetveket, s vannak, akik még őrzik is őket és terjesztik. (Ahogy a kecskéket és a teheneket is azért tartjuk, hogy tejeljenek, ugye…)

Jön a kérdés: mit tegyünk, ha invázió van? A legfontosabb: a lehető legrövidebb időn belül kell cselekedni – ahogyan a testünkbe fúródó kullancsok esetében is! Ha még csak a levelek végeit támadták meg a kis piszkok, akkor ne sajnáljuk levágni azt a pár levélkét! Ha viszont már a fonákon is vigadoznak, akkor gyűrjük fel az ingünk ujját – és olvassuk tovább ezt a posztot!

Sokfajta vegyszer közül válogathatnánk, de mi nem teszünk ilyet, mivel biokertészetben gondolkozunk! Szüleim a lehető legegyszerűbb és leggazdaságosabb megoldást szokták választani: előkapnak egy locsolócsövet, rátekerik a vízszóró pisztolyt, megnyitják a csapot és szépen leveretik a növényről a nemkívánatos látogatókat.

Szabadulj meg vízzel a tetvektől!

Anyukám a nagymestere ennek a műveletnek: gumicsizmában, vízelvezető kalapban indít támadást a tetvek ellen a ringlószilva fa előtt ágaskodva minden évben. (Szívesen megörökítettem volna az olvasóknak ezt a képet, hogy kellőképpen illusztráljam a műveletet, de sajnos anyukám - hozzá illő határozottsággal - elzárkózott a fotózási elől…) Az a tetű, amit lemostunk a vízzel a növényről, már csak álmodozhat az újabb jófalatról! A rózsák esetében óvatosabbnak kell lenni: mi például a tenyerünkkel egyik oldalon megtámasztjuk a bimbókat, hogy le ne törjenek a vízsugár ereje miatt, és – értelemszerűen – a másik oldalról spricceljük a vizet a tetves részre.

                                                                                        Modell: Májer Brigitta

Banánhéjjal a tetvek ellen

Jó megoldás lehet - kis terület és nagy étvágy esetén -, ha a megtámadott növény gyökerei közé banánhéjat helyezünk el kb. 4 cm mélyen a földbe kaparva, és az élősködők sutty, elmenekülnek. Mi ezt a módszert még nem próbáltuk, a szomszéd mesélte, és mi hiszünk neki, mert szeretjük – és mert olvassa ezt a blogot.

Viszlát tetvek! Jön a csalánfőzet!

Ami viszont nekünk is bevált, az a csalánfőzet! Szedjünk 5-10 nagyobb csalánlevelet – vagy kérjük meg rá kistesót, aki úgyis nekiugrik azonnal csupasz kézzel és tiszta szívvel (én legalábbis így tettem anno, amikor a nővérem ily’ módon vicceskedett velem, vagy ahogy ő mondta: az életre nevelt! – üzenem neki: Nagyon köszi, én is szeretlek!), vágjuk fel kisebb darabokra, áztassuk be egy liter vízbe, érleljük egy hétig. Utána jön a leszűrés, majd tízszeres hígítással felturbózva az anyagot, permetezzük le vele a növényeket. A csalán nemcsak megöli a tetveket, de a növényt is erősíti.

A kamilla is öli a tetveket

Vannak, akik a kamillára szavaznak: ők fél kg szárított kamillát beáztatnak pár napra 3 liter vízbe, és – most is a tízes a bűvös szám  – tízszeres hígítással mehet a lé a növényre. Ha sok paradicsomunk van, akkor áldozzunk be egy-két gyümölcsöt, és úgy fél kg növényi szárat a főzethez, amit egy órán át bugyborékoltatunk, majd leszűrés után mehet hozzá három liter víz és önthetjük a virágokra.

Ami mindenre jó, így a tetvekre is: a fokhagyma

Akinek ez a főzögetés nem jön be, de a dugdosás igen (és nincsen szezonja a banánnak), az pár gerezd fokhagymát dugjon a földbe, és a tetvek – szintén a szomszéd szerint – elszaladnak majd. (Kizárólag lángosozás után cselekedjünk így, ha maradt még pár gerezd, mert a lángos fokhagyma nélkül nem ér semmit.)

A cikk első megjelenése:

http://fmc.hu/2016/08/18/biokerteszet-hogyan-szabaduljunk-meg-a-tetvektol-vegyszerek-nelkul/