- Nemrég hoztad létre a fotós honlapodon a „Velencei-tó környéki csodák” rovatot, melynek albumait mi is leközöltünk a fehervarihirek.hu -n, sorozatban. Az errearra.org-on elképesztően jó, befogadható, könnyed szövegek, gyönyörű épített örökséggel, természeti látványosságokkal operáló fotók találhatóak… Mi inspirált az errearra.org létrehozására?

Az inspiráció alapvetően a 2008 körül jött, hisz kb. ekkortól volt lehetőségünk régiós szinten macera (útlevél, etc.) nélkül utazni a Kárpát-medencében. Az első fotós blogom -ami azóta 1.300.000 fölötti oldalletöltésnél tart- erre fókuszált, a nemrég indított errearra.org fotós honlap már ötvözi a vizualitást, a könnyed, befogadható tudásinfót és a „stresszkapun” történő kilépést.

- Mit értsz az alatt, hogy „stresszkapun történő kilépés”?

- A stresszel gyakorlatilag mindenki szembesül: visszük, hozzuk magunkkal a napunk során, betesszük magunkkal az autóba, felvisszük a közlekedési eszközre, bárhova. Az új erre-arra célja, hogy a tudásinfó átadásán felül erre is reflektáljon, bíztasson, hogy „Merj kilépni a stresszkapudon!”. Azaz: - Indulj neki, kirándulj, tedd bele az arcod a napfénybe; vagy emeld fel a tekinteted a házakra, az épített örökségünkre, amik meghatározzák az útvonalainkat, az utcáinkat, a köztereink formáját. Az erre-arra felteszi a kérdést, szembesít a válaszoddal és javasol megoldást is: Adsz-e magadnak pár percet, hogy kiszakadj a stresszből..? Rácsukod-e a "kapud" a pörgésre..? Aztán nézel-e felfelé..? Nem..? Tedd meg. Sétálj egy megállót, nézz felfelé, tapasztalj, töltekezz, kapcsolj ki, élj!

- Szumma szummárum: érzésekre brillíroz az új errearra a minőségi vizualitás mellett úgy, hogy közérthető nyelvezettel könnyen megjegyezhető tudásinfót is ad az épített örökség mellé.

- Így van. Nemrég beszélgettünk egy kávé mellett egy nagyon kedves ismerősömmel Dr. Kárpáti Róberttel, aki egyébként a főorvosa a Fejér Megyei Kórház Pszichiátriai Centrumának, hogy ez az elmélet megállja-e a helyét. Mondta, hogy abszolút, ezt a "stresszkapun történő kilépést" zsilipelésnek hívja a szaknyelv.

Egyszerűen szükségünk van arra, hogy egy adott nap terhelése után (legyen az egy felsővezetői, milliárdokról szóló döntéshozó nap, egy határidőkkel megtűzdelt középvezetői időszak, egy buszvezető őrült dugókkal megáldott 8 órája) belépjünk egy légüres térbe, adjunk magunknak fél órát, amikor kikapcsolunk és töltődünk. Erre egy ideális megoldás az épített örökségünk környezetének felfedezése, vagy pl. hétvégén a "szél-szimatolás" a természetben. Sok megoldás van, de mi ezt ajánljuk.

- Visszatérve az épített és természeti örökségünkre, hogy jött, hogy górcső alá vetted a Velencei-tó környékét is..?

- A Balaton-környéki nem kevés épített örökség és természeti csoda után értelemszerű volt, hogy megnézzük egy másik közkedvelt tavunk, a Velencei-tó környékén mi található. A témaszám számunkra is meglepő, most 10 albumot közölt az erre-arra, de még van minek utánamenni a Velencei-tó körül is.

- Mi a következő erre-arra izgalom..?

- Most a napokban kerül fel a honlapra egy őszi kirándulás ajánló „Tihanyi csodák” címmel, és utána, szeptember közepe tájékán a rejtett értékekkel fogunk foglalkozni. Ez szó szerint izgalom: átmászni kapukon lepukkant épített örökségekhez, vagy kapcsolati tőkék és bizalmi viszonyok révén bejutni olyan helyekre, amik zártak és nem mindenki számára láthatóak, az mindig libabőröztető érzés. Mindezt pedig megmutatni az erre nyitott közönségnek, felemelő érzés.

- Mondj példát.

- Törley mauzóleum Budafokon. Kívülről pár évvel ezelőtt felújították (ami szuper), belülről katasztrófa. Vagy ha Kárpát-medence: van egy pusztulásra ítélt gyönyörű villa Szovátán. Ez Dr. Bernády György marosvásárhelyi polgármesteré volt. Neki köszönhetjük pl. a magyar szecessziós építészet két legmeghatározóbb épületét Marosvásárhelyen, a Városházát, és a Kultúrpalotát is.

Aztán kapcsolati tőkével nemrég jutottunk be a Tihanyi Apátság belső kertjébe (ha rákeresel a neten, mindössze két-három fotót találsz róla), vagy egyedülálló fotókat tudtunk készíteni egy rituális fürdő (mikve) azon részéről Budapest belvárosában, ahol 80 éves port vertünk fel lépteinkkel, ahol még a fürdőbe vitt, 1940-ben nyomtatott, bekötésre váró talmudok is ott vannak a földön, ahova anno letették.