Kaszap István 1916. március 25-én született Székesfehérvárott egy mélyen vallásos, ötgyermekes családban. A helyi cisztercita gimnáziumban végezte tanulmányait. Volt iskolatársai nagy szeretettel emlékeztek vissza a mindig segítőkész, szeretetteljes, finom lelkű, tiszta szívű fiúra. A gimnázium utolsó évében végzett lelkigyakorlat alatt fogant meg benne az elhatározás, hogy jezsuita szerzetes lesz. Vonzotta őt a rend szegényes életmódja és Krisztus országáért lángoló lelkesedése. 1934 nyarán vonult be a budai újoncházba, és teljes odaadással vetette bele magát a szerzeteséletbe. Decemberben azonban vírusos fertőzést kapott, amely testén magas lázzal járó keléseket okozott. Márciusban életveszélyes állapotban szállították kórházba, súlyos műtéten esett át. A sebek kezelése igen nagy fájdalmat okozott, ám hősies türelmét mindenki csodálta. Júliusban visszatérhetett az újoncházba, de a sebek kiújultak, és az újoncmester fájó szívvel hazaküldte szüleihez azzal az ígérettel, hogy mihelyt felépül, újra visszatérhet.

 

 

Otthon annyira erőre kapott, hogy kivetette gennyes manduláit, remélve, ezzel megszűnik betegségének oka, azonban röviddel a műtét után torkában daganat keletkezett. Beszállították a helyi kórházba, ahol gégemetszést kellett rajta végrehajtani. Még így is fuldoklott. Papot kért, ám mire a pap odaért, már eszméletlenül találta. Az ágya melletti asztalkán találták meg a szüleinek szánt néhány soros írását, mellyel elbúcsúzott a földi élettől: „Isten veletek. Odafönn találkozunk. Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. A jó Isten áldjon meg benneteket.” 1935. december 17-én adta vissza tiszta lelkét Istenének.

 

Életszentségének híre halála után szinte azonnal széles körben elterjedt, sírja zarándokhellyé vált, rengeteg imameghallgatást tulajdonítottak neki. Boldoggáavatási eljárása 1941-ben megindult, az összegyűjtött iratok latin nyelvű fordítását 1947-ben terjesztették az illetékes kongregáció elé. 1948 őszén Mindszenty bíboros több püspökkel együtt meglátogatta Kaszap István sírját. 1949-ben az ÁVH lefoglalta a Kaszap-titkárság épületét, és az összegyűjtött iratok nagy részét, köztük több mint 20 000 imameghallgatást, elégették. Emléke, tisztelete azonban tovább él, 1984-ben volt novíciustársai a rendbe való belépésének 50. évfordulója alkalmából közös misét mutattak be a székesfehérvári Prohászka-templomban.