Ahogy egykor a diákok megmozdulásával indultak el az október 23-i események, úgy idén is a székesfehérvári diákok idézték meg a forradalom és szabadságharc történelmi pillanatait a Városház téren. Dr. Cser-Palkovics András polgármester megköszönte a fiataloknak, hogy hónapokon át készültek, és kiemelte: azzal, hogy az október 23-i bemutató a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt, így a fiatalok a fehérvári események elindulásának napján, az október 24-i fehérvári sortűz áldozatai előtt is tisztelegnek előadásukkal.

„Az a célunk, hogy  március 15-i és október 23-i nemzeti ünnepeinken Székesfehérváron ne csak a hivatalos megemlékezésekre kerüljön sor, hanem minél jobban bevonjuk a fiatalokat, hiszen ezek a napok alapvetően a fiatalok ünnepei. Ők tudják leghitelesebben megidézni elődeinket, az általuk felvállalt értékeket. A mai nap szóljon azokról is, akik 1956. október 24-én a fehérvári sortűz áldozatai lettek. Róluk, akik ennek a városnak voltak a polgárai, akik elindultak egy békés tüntetésre, majd miután közéjük lőttek, életüket adták a szabadságért. Ma tehát rájuk és társaikra is emlékezünk! Bízom benne, hogy amikor - hitem szerint – fentről minket néznek, mosolyogva azt gondolják, hogy a fiatalok hitelesen tudták megidézni a kort, 1956 történéseit. Fogadjuk szeretettel a dr. Matuz János vezetésével összeállított, méltó megemlékezést, ami szabadságunkról, függetlenségünkről, a magyar nemzetről és annak egységéről szól.” – emelte ki dr. Cser-Palkovics András.

A Tűz csiholói című utcaszínházi előadás emlékeztetett az 50-es évek félelemteli, fenyegető időszakára, az aktív harcokra, az ellenállás kibontakozására, a tragédiákra. A történet egy újságírónő, Bokor Rózsa (Ferenczy-Nagy Boglárka) és Versegi Jenő Béla lakatos (Detre Soma) alakja köré íródott, de megjelent a tavalyi előadás költője, Keszei István is – így íródott tovább a fehérvári ’56-os krónika.

Az utcaszínházi produkcióban a profán és a szakrális szétbonthatatlan egységét is szimbolizálva Szarka Andrea orgonán játszotta Bach D-moll toccata és fúgáját, amit Cserta Balázs kísért szaxofonon. A fiatalok története generációkat egyesített: az idős polihisztor, Dienes Ottó, Keszei István költő barátja a saját hangján működött közre verseivel, szövegeivel. A forradalom szellemiségének a megjelenítésében a hétköznapok is szerepet kaptak: a jelképessé vált Csepel tehergépkocsi az egyik színpadává vált a jeleneteknek, a fiatalok írógépen ütötték a forradalom ritmusát, a finálét pedig a vácis hegesztőnövendékek FlexArt bemutatója tette teljessé – a monumentális zárójelenet a táncosokkal a történelmi esemény erejét, nagyságát érzékeltette.

Mintegy 150-en vettek részt a megvalósításban: az amatőr általános és középiskolás színjátszók mellett a Vörösmarty Színház és a Szabad Színház alkotói, a Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és AMI énekkara és a Megadance táncstúdió növendékei is felléptek. A koreográfus Rovó Tamás, a zenei vezető Cserta Balázs volt, az előadást írta és rendezte dr. Matuz János.

A résztvevők az előadás után közösen vonultak át a Bazilika ’56-os emlékkeresztjéhez, és mécsest gyújtottak a 61 évvel ezelőtti forradalom hőseinek tiszteletére.