Kezdőlap arrow Belpolitika arrow Így gondozd a mikulásvirágod!
Így gondozd a mikulásvirágod! Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta - FMC   
2017. december 07.
ImageTipikus téli kedvencnek számít a piros színben virító mikulásvirág. Ahogy beköszönt a hideg időszak, és a naptárban decemberre lapozunk, valahogy mindenkinek eszébe jut ez az egyszerű, ám rendkívül mutatós növény, amely a múltkor készített koszorú mellett tökéletes asztaldíszt jelent az adventi várakozás időszakában, a karácsonyra hangolódva.

 

S ha már a szikra kipattant, hát a láng is lobogjon, irány a kertészet, vagy a virágbolt! Megvéve gyönyörű, viszont nem árt tudni azt sem, hogy miként ajánlatos gondozni ezt a szépséget, hogy ne a kukában, vagy a kert végi komposztálóban ébredjen fel a szilveszteri kábulat után.

A mikulásvirág olyan, mint a kaktusz. Alig van ember, akinek ne lett volna élete során legalább egy-két példánnyal belőle otthon abban a hitben, hogy túl sok törődést nem igényel, viszont mutatós, így tökéletes választás a lakás ékesítéséhez.

Nos, hozzám is vándorolt már jó pár cserépnyi – eredetileg a virágbolt ékének számító, majd rövidesen igencsak barnába forduló, túlöntözéstől lekonyult kaktusz, s piros levelű mikulásvirág is.

E kapcsolatok sikertelenségének középpontjában egyedül én álltam - jöttem rá mindig utólag átgondolva racionálisabb szemmel a történéseket, miután túlléptem a gyász öt fázisán (mely a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió, s végül a belenyugvás). A sok kudarc után aztán már kedvem sem volt újra próbálkozni. (Tudjuk, hogy van ez a szerelmes szakítások esetében is: kell bizony a gyászidőszak, mely után vagy jó pár hónapig vagy évig magába omolva sajnálja magát az ember, vagy felszegi fejét, kitárja szívét, s újabb tapasztalatgyűjtésre indul…)

A napokban viszont ajándékba kaptam egy felül sárga, alul pedig – második szárként kinyúló – piros mikulásvirágot, s e különleges színharmónia azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy most megtörik az átok, és végre nem fog elsatnyulva a szemem előtt elhalálozni e szépség. (Mint megtudtam, a klasszikus vörös szín mellett krémfehér, rózsaszín, tarkán csíkozott és lazacszín növények is kaphatók már!)

Van persze, akinek szinte egyből sikerül jó egészségi állapotban megtartania ezt a cserjét, s mázlistának érzi magát, hogy igen, ő megcsinálta, ám a levelek később inkább karácsonyfa-színben pompáznak, és nem akarják, hogy a Mikulás újra rájuk borítsa piros köntösét.

Mi lehet ennek az oka? (Azon túl, hogy mindig azzal nyugtatjuk magunkat, hogy semmi sem lehet tökéletes, pedig hogyne lehetne!!!)

Bármilyen furcsa, a titok a napsütésben rejlik, méghozzá annak kevés óraszámában! Nem elírás! A színes virágzati fellevelek csak akkor jönnek létre, ha megindul a virágképződés. Ha napi 10-12 óránál kevesebb fény éri a mikulásvirágot, akkor pirosodnak csak be a levelei! Ezért is nevezzük „rövidnappalos növénynek”.

Ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy este egy sötétebb helyre tesszük át a virágot (például 19-20 órától másnap 10 óráig ). Aki – érthetően – nem szeretné ide-oda rakosgatni, az borítson rá egy kartondobozt az említett időtartalomra.

A sötétség eljövetele egyébként nem olyan negatív következményekkel bíró ám, mint ahogyan azt bizonyos filmek jövendölik! A fény-korlátozással időzíteni tudjuk a levelek bepirosodását! A zöld virágok e módszer megkezdésétől számított egy – másfél hónap múlva kezdenek el pironkodni, majd gyorsan lángba is borulnak. Fontos, hogy amikor már láthatóvá válnak a színes fellevelek, akkor abbahagyhatjuk a rövidnappalos kezelést.

A növénynek kéthetente egyszer-kétszer adjunk tápoldatot is (a fellevelek színét mikroelemeket is tartalmazó tápoldattal tehetjük még intenzívebbé), két öntözés között hagyjuk a földjét megszáradni, de ne is locsoljuk túl (ez elég tág meghatározás, tudom, de a vízigénye a környezettől nagyban függ, például attól, hogy milyen az adott páratartalom).

És ne feledjük el, hogy fontos a hűvös klíma, mert a nagyon meleg levegőt nem szereti. Mint a hóember, csak annak „kissé” árt a 16 fok, e virág pedig 16-20 fokban érzi jól magát, és nem szereti a huzatot sem. 23 fokban kíméletlen halál áldozata lesz... Nem tesz jót neki a száraz levegő sem, ezért ajánlatos vízzel permetezni.

Legjobban agyagcserépben ajánlatos tartani, amiben jól tud levegőzni a gyökere, és a vízgazdálkodása is optimálisabbá tud válni.

S mivel a fenyőt se dobjuk ki az ünnepek végén – ha gyökereset vettünk, és ez szerencsére már egyre gyakoribb -, hát a mikulásvirágtól se akarjunk megszabadulni könnyedén, s ne sufnizzuk el a karácsonyi dekorációval teletömött szatyrok közé, a garázsba! Ha kertes házban lakunk, akkor a kert árnyékos részén „tavaszolhat” és nyaralhat e cserje.

Ne essünk kétségbe, ha március végén, április elején elvirágzik, színes fellevelei elhervadnak! Ekkor nincs más dolgunk, mint a főhajtást levágni a következő oldalelágazásig. Ilyenkor ültessük is át egy másik cserépbe, enyhén savanyú földbe - ha nem engedtük ki a lakásból. Ha a kertben billeg már, akkor ott is dúsíthatjuk a földjét. A tűző napnak ne tegyük ki, és tápoldatozzuk is!

Az őszbe-télbe forduló hónapokban aztán újra elkezdhetjük a „pirosítási folyamatot”, hogy Mikulásra ismét gyönyörű színben tündököljön!

 

A cikk első megjelenése:

http://www.fmc.hu/2016/11/27/igy-gondozd-a-mikulasviragod/

 

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >