Romantikus amerikai filmek ömlenek ki a TV-ből decemberbe fordulva. Karácsonyi csengettyűket rezegtetnek (hogy a szív is dobogjon tőlük bőszen, és a szemből is gördüljön a meghatottság könnye), piros-fehér-csillogó színkompozíciós dizájnban úsznak, és boldogságban is persze (kifejezetten a végén, hogy a megszokott happy end se maradjon el).

Mindegyik hirdeti a szeretet végtelen erejét, azt, hogy kellő hittel (akár tett nélkül is) bármi elérhető (amiben én nem hiszek, mert nem elég csak gondolni a Célra, hanem tenni is kell érte), és persze kötelező kellék az ajtó felé akasztott fagyöngy, amiről köztudomású, hogy szabad alatta a csók. No, de miért is?