Húsvétkor felkerekednek a családok, hogy meglátogassák szeretteiket. Aztán jön a locsolkodás: fröccsen a víz a vödörből, esetleg előkerül egy szódásüveg is jól feltöltve hideg nedűvel, hogy valamelyest ápoljuk néphagyományainkat is. Vidám kacajtól hangosak az utcák, és lubickolunk a virágillatban. Sárgán virít az aranyeső… – vagy az, amit annak gondolunk!

Aranyeső vagy aranyvessző?

Sokan keverik e két növényt, még én is sokáig aranyesőként szólítottam meg az aranyvesszőt, amikor üdeségét csodálva megálltam előtte, s beszéltem hozzá. Jobb híján, mivel a város külső részén laktunk, távol az osztálytársaimtól, a barátoktól, s a házuk köré ültetett növényeken kívül főként az általunk tenyésztett nyulakkal, tyúkokkal és kecskékkel voltam kénytelen társalgási vágyamat megvalósítani.

Egyoldalú beszélgetés volt ez ugyan, de azért néha jött egy „kot” és egy „mek” is, jobb esetben a báránykák is bégettek egy picit, így annyira nem éreztem egyedül magamat. No, persze ott volt a családom is, de ők inkább menekültek előlem, ami teljesen érthető így utólag – nem újkeletű a dolog, hogy folynak ki ujjaim közül a betűk, s számból a szavak, néha megállíthatatlan, hömpölygő folyammá duzzadva. Én is menekültem volna a helyükben...

Visszatérve a kiinduló témához: amit mostanában látunk élénksárgán virágozni, az nem aranyeső (hiába hívjuk így), hanem aranyvessző. Latin neve: Forsythia. Az olajfafélék családjába tartozik. Lehet felálló vagy lehajló ágú. Kicsi, tömegesen nyíló virágai vannak, melyek tollszerű füzérvirágként fonják be a szárat. 

(Fotó: Gardening Know How)

Mivel úgy ellepik ezek a virágok a hajtásokat, hogy azok ki sem látszanak, ezért aranyfának is nevezik. A virágok lomfakadás előtt vagy azzal egyidőben nyílnak, és körülbelül két hétig gyönyörködhetünk bennük. Ha elvirágzott, akkor élénkzöld leveleivel a növény beleolvad a környezetébe.

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

http://fmc.hu/2017/04/16/nem-mind-aranyeso-ami-annak-latszik/