Gyorsan beúsztunk a télből a nyárba (a tavasz egy nap alatt tovatűnt), s a forró napsugarak ölelésében szinte mindenki késztetést érez arra, hogy előkapja a telefonját vagy a fényképezőgépét, s kattintson párat a tökéletes fényviszonyok között. Reneszánszát éli a természetfotózás, s nem hiányozhatnak a fotókról persze a hölgyek sem…

Minden nő szeretné megörökíteni átmeneti vagy tartós szépségét. Gondolok itt a mesterfodrász által megkreált frizurára és a profi sminkes alkotta gyönyörű arcra, mint „átmeneti” állapotra, s az igazi szépségre, melynek bája a kora reggeli órákra sem tűnik el, s még a párna gyűrődése is csak huncutabbá teszi a különleges vonásokat, és megmosolyogtatja azt, aki örökkön ámulva nézi kedvesét.

Minden nő szeretné megörökíteni átmeneti vagy tartós szépségét (Fotó: Pordán Krisztián)

Bár az évek tovatűnnek, és minden kornak megvan a maga varázsa, azért mi nők szeretünk visszatekinteni az elmúlt évtizedekre, s halk sóhajok közepette merengeni egy kicsit a fotókat nézegetve. Ezért is lesz örök divatja a fotózásnak, amely középpontjában általában a NŐ áll (vagy ül, fekszik, ugrál, pózol), s mely főként ebben az időszakban kezdi el izzítani a fotósokat és a szíveket.

Azokat a fotósokat, akik hölgyeket fényképeznek, általános irigylés övezi (és néha közutálat is), ha a modelljei szembetűnő szépségén nem tud túllépni a magát konkurenciának érző férfi. Amikor egy fehérvári fotóst, Pordán Krisztiánt kérdeztem arról, hogy mit szeret jobban fotózni, hölgyeket vagy élettelen dolgokat, persze, hogy rávágta:

„Szerinted? A lányok gyönyörűek és élnek! Ez a legmeghatározóbb!” – és nem is vártam tőle mást, hiszen rendkívül izgalmas dolog egy élő, mozgó, örökkön változó, percenként más arcot mutató hölgyet lencsevégre kapni. (Mert mi Nők aztán gond nélkül ki tudjuk mutatni érzelmeinket, akár másodpercenként is változtatva, ahogy a hangulatunk is sokszor ingadozó, és erről sokszor a - hanglejtésünk mellett - a mimikánk is árulkodik.)

Krisztián elárulta, hogy amikor először fotózott lányokat, nagyon izgult, hogy minden tökéletes legyen. Aztán tudatosan arra kezdett el koncentrálni, hogy maga a fotó milyen legyen, tehát egy idő után „művészi” szemmel tekintett a hölgyekre, s munkaként fogta fel azt, ami egy laikus számára inkább szórakoztatás és „élmény-faktor”.

Persze, a fotói között találtam egészen pikánsakat is, s el nem hiszem, hogy olyankor nem önti el őt is a melegség (hiszen férfiból van, na…), de hevesen ellenkezett ez ellen (és jól is tette, mert ezt úgy illik, ahogy a hölgyeknél a szerénység is elvárt viselkedési mód).

A cikk teljes hosszában megtekinthető az alábbi likre kattintva:

http://fmc.hu/2018/05/08/rovid-szoknya-kivagott-bluz-gyonyoru-mosoly-kell-ennel-tobb/