A világ egyik legédesebb gyümölcse a füge. Az emberiség több ezer éve fogyasztja ezt a finomságot, amely Egyiptomban a fáraók gyógyító gyümölcsének számított, a hinduk szerint pedig ez az a növény, amellyel az istenek átadták a tudást az embereknek úgy, hogy szent tüzet gyújtottak vele. Babits Mihály kertjében is termett fügefa 150 évvel ezelőtt, s napjainkban is nagyon sok kertben megtalálható.

A tél beálltával írtam arról egy cikket, hogy hogyan óvjuk meg a fügefánkat a fagyhaláltól. Ebben a blogbejegyzésben alaposan áttekintettem a fügefalét minden fontos állomását, s azzal zártam gondolataimat, hogy a családom minden évben alaposan letakarja a kertben terebélyesedő fügefákat, hogy ne fagyjanak el. (Kukoricaszárral, szalmával, náddal, amit falombbal töltünk ki.)

Akkor ilyen szép fügefafotót láthatott a Olvasó. (Fotó: Temesvári Márta)

Akkor azt is megjegyeztem: sokan azt mondják, hogy nem kell annyira félteni e növényt, és nem baj, ha szabadon áll télen. Mi viszont nem akartuk újra átélni egy régi kísérlet eredményét (amikor bevonta a jég az ágakat és több lefagyott, ami a termés csökkenését okozta), ezért mindig megóvjuk a hidegtől és a széltől a téli hónapokban. Legalábbis így volt ez eddig… Most viszont a szüleim úgy döntöttek, hogy a hatalmasra nőtt fügefát kivételesen nem melengetik („Úgyse lesz idén se kemény tél!”), s hagyták szabadon nézelődni a hóviharban, miközben Természet apó apró jeges késeket dobált felé.

Igaz, már az első fagyosabb hullámnál eszükbe jutott, hogy mínusz 15 foknál súlyos fagykár keletkezhet, és csak három év múlva terem újra az elfagyott ág, de vessző az volt bőven, úgyis ritkítani kell. S az aggodalomnak már nyoma sem volt. (És már egyébként is késő lett volna takargatni a hatalmas bokrot.) Aztán jött a tavasz, és bizony kiderült, hogy a fügefa teljesen megfagyott. Úgyhogy a napokban kivágták szegényt, de a gyökerét a földben hagyták, s most reménykednek benne, hogy majd újra kihajt. A halálból mindig élet sarjad, s remélhetőleg most se lesz másként, csak épp fügét nem tudunk majd idén szüretelni. Legfeljebb jó pár év múlva.

A kivágott fügefa nem halott teljesen – remélhetőleg nemsokára új hajtásokat növeszt. (Fotó: Temesvári Márta)

Viszont: mivel vesszőről is szaporítható, és szerencsére ősszel ledugott pár vesszőt anyukám, hogy a fügefa örüljön utódai közelségének és kibontakozásuknak (ahogy a szülők is szeretik, ha a családot alapító gyermekeik szem előtt vannak, vagy legalábbis elérhető távolságban a rendszeres kapcsolattartáshoz/ellenőrzéshez/segítséghez/”jótanács-osztáshoz”…). E tövek pedig szépen meg is eredtek (ők kaptak „kiskabátot” télre, hiszen még nagyon fiatalok voltak ahhoz, hogy túléljék az időjárás szeszélyes játékait), így az utánpótlás biztosított.

A teljes cikk elolvasható az alábbi linkre kattintva:

http://fmc.hu/2017/05/14/hogyan-neveljunk-fugefat/