A mérkőzés a nagy tétnek megfelelően óvatos játékkal indult a meccs. A Vidi hatalmas mezőnyfölényben terelgette a labdát, a Honvéd nemigen szagolt át a hazai térfélre az első 15-20 percben, ám a játékrész közepéig ez helyzetekben nem nyilvánult meg. Jött aztán egy hatalmas Lazovics ziccer, majd a vezető Vidi-gól: a 27. minutumban egy jobb oldali bedobásnál remekül fordult le védőjéről Pátkai, az alapvonalról remekül centerezett, Stefan Scsepovics pedig az ötösről betalált Gróf kapujába, 1-0! Teljesen megérdemelt fehérvári előny.

 

A folytatásban Lazovics, Stopira és Scsepovics is szerezhetett volna újabb - megnyugtató - gólt, de kimaradtak a ziccerek, a Honvéd pedig egy suta Lanzafame lövési kísérleten kívül mást nem tudott felmutatni a szünetig. A folytatásban sokan egy erőteljes, hamar döntésre törekvő Vidit vártak, ám igencsak visszaállt a Nikolics-gárda, a Honvéd egyre többet merészkedett előre, igaz, néhány távoli, kaput elkerülő lövésen kívül nemigen tudott egyebet felmutatni.

 

A 80. percben aztán eldőlt minden: ismét Pátkai adott gólpasszt, ezúttal Nikolovnak, aki közelről higgadtan, laposan lőtt a kapuba, csapata kezébe adva az aranyérmet, 2-0! Innen már végképp nem volt visszatérés az egyébként is halovány kispesti csapatnak. Nyert a Videoton, megszerezve a klub harmadik bajnoki címét. Megannyi ezüst és elpazarolt aranylehetőség után célba ért a piros-kék gárda, úgy, hogy az egész szezont saját otthonán kívül töltötte a Sóstói Stadion felújítása okán.

 

Amikor aztán Andó-Szabó játékvezető hármat fújt a sípjába, 92 percnyi játék után, jöhetett a féktelen öröm, a pezsgőzés, edző feldobálás, miközben Fehérvár belvárosában több ezren kivetítőn követték az eseményeket, majd megkezdték az ünneplést, s várták az éjjel érkező kedvenceket. Nem volt könnyű elindulni Felcsútról, de ezt aligha bánta bárki is a Vidi háza táján...

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."