Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak a Gyergyó emlékparkban: 74 évvel ezelőtt halt hősi halált a Magyar Királyi 3. Szent István gyalogezred tábori pótezredének 159 katonája. Petrin László, a Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatója beszédében azt fejezte ki, hogy a véráldozatot hiábavalóvá csak az utókor teheti azzal, ha nem ragaszkodik azokhoz az eszmékhez, azokhoz az értékekhez, amiért az életüket adták a fehérvári kadétok.

A Magyar Királyi 3. Szent István gyalogezred tábori pótezredének 74 éve elesett 159 hősére emlékeztek ma a Gyergyó emlékparkban – nem messze a laktanyáktól, ahonnan a katonák elindultak a parancsot teljesíteni.

Az 1944. szeptember 7-én, Gyergyószentmiklós határában elesett katonák története szinte máig ismeretlen, a tragikus történet azonban élénken él a helyiek emlékezetében „a székesfehérvári kadétok” hősi haláláról. A gyergyóiak a Gac hegy oldalában, az egykori harcároknál található tömegsír fölé emelt emlékhelyen hajtanak fejet, Székesfehérváron pedig a Gyergyó emlékpark emlékeztet a második világháborúban elesett hősökre.

Petrin László, a Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatója beszédében felidézte a történelmi eseményeket, és kiemelte, hogy árulás folytán haltak hősi halált a magyar kadétok: az ellenség a gyilkolásra, a kegyetlen mészárlásra elszánva végezte ki a katonákat, napokig hagyva őket fájdalmasan vérezni, haláltusájukban szenvedni. A segíteni akaró székelyeket pedig golyózápor tartotta távol, majd a halottakat a személyiségüktől is meg akarták fosztani a dokumentumaik elvételével – ez egy borzasztó és szörnyűséges káini gyilkosság volt, fogalmazott a főigazgató.

A gyergyói testvérek évtizedekig ápolták a magyar hősi halottak emlékét, amit a román hatalom megtiltott. A véráldozat nem volt hiábavaló: „Egyedül mi tehetjük hiábavalóvá: az utókor. Ha nem ragaszkodunk azokhoz az eszmékhez, azokhoz az értékekhez, amiért az életüket adták ezek a fiatalok, amiért fiatalon is megragadták a fegyvert, és elindultak az ezeréves magyar határra.” – fogalmazott Petrin László, és az emlékek ápolásának a fontosságára, valamint a szent istváni értékek fenyegetettségére hívta fel a figyelmet. A megemlékezés két fontos üzenetéül az ellenség gondolatai mögött meghúzódó ártó szándék észrevételében és a múltból való építkezésben határozta meg.

Gyergyószentmiklós városa képviseletében Pál Levente menedzser mondott emlékező beszédet a tragédiáról: „Az évek múlása nem mosta el az emlékezetet, hanem az évforduló a figyelmeztetés erejével hatott. Azóta évről évre emlékezni, fejet hajtani gyűlünk össze Székesfehérvár katonái előtt – ahogyan azt tenni fogjuk szeptember 7-én Gyergyószentmiklóson.” – fejezte ki, és a hősök előtt mondott köszönetet az elszánt tenniakarásért, amivel védeni indultak az országot.

A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a 2014-ben felavatott emlékkövet. Az ünnepségen részt vett Deák Lajosné, a rendezvény főszervezője, a határon túli magyarokkal kapcsolatos ügyek tanácsnoka, a terület önkormányzati képviselője, Juhász László és Viza Attila önkormányzati képviselők, valamint Gyergyószentmiklósról Antal Szabolcs, továbbá a megye, a város, a történelmi egyházak, a fegyveres és rendvédelmi szervek, valamint az intézmények és a civil szervezetek képviselői és a szervező Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének képviselői.

A program a Zsolt utcai Közösségi Házban kulturális emlékesttel folytatódott Szent István halálának 980. évfordulójának alkalmából.