Székesfehérváron, a Vörösmarty Társaság Kossuth utcai kiállítótermében láthatta először a közönség Fazekas Krisztina „Kapuk” című fotósorozatát még 2015-ben. A kiállítás - bővített változatban - most Budapesten, a „Nem adom fel” kávézóban várja az érdeklődőket.

Fazekas Kriszta a megnyitón (Fotó: Mikó Evelin)

A kiállításon bemutatott fotók megvásárolhatók, a befolyt összeget pedig a művésznő a „Nem Adom Fel Alapítvány”-nak ajánlotta fel, támogatva így a fogyatékos és a hátrányos helyzetű embereket. A tárlat teljes koncepcióját Fazekas Krisztina alkotta meg, viszont kiemelte, hogy ez az este nem jöhetett volna létre Köleséri Sándor, Szabó Sipos Barnabás, Búsulójuhász, Fazekas Krisztina testvére és testvére párjának odaadása nélkül.

Az egyik székesfehérvári kapu a kiállításon (Fotó: Fazekas Kriszta)

Fazekas Krisztát az említett kávézó programszervezője, Köleséri Sándor kérte fel a kiállítás megrendezésére.

„Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem Köleséri Sándor megkeresését.” – mondta Kriszta az fmc.hu-nak. – „Egyrészről azért, mert a kávézó nemes ügyet szolgál (fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű embereknek ad munkalehetőséget), másrészt pedig egy olyan térben lehettünk a megnyitón, ahol nem kisebb nevek fordultak már meg a teljesség igénye nélkül, mint Böjte Csaba, Rudolf Péter, Nyári Krisztián, Till Attila, Dr. Erdő Péter.”

A kiállítás megnyitóján (Fotó: Mikó Evelin)

A kapu, mint szimbólum, rengeteg üzenetet rejt, a kapuk megfejtésre váró jelek. A kapu lehet a „kívül tágasabb tér” és a „belső végtelen tér” (a kiállítás címe ezért lett: „Kívül tágasabb – belül végtelen”) demarkációs pontja, lehet teremtés/teremtődési pont, de lehet a Föld és az Univerzum, a Föld és az ég összekötő kapcsa is. Erről beszélgetett sokat Kriszta és Szabó Sipos Barnabás, és ezt a fajta művészi szemléletmódot adta át Szabó Sipos Barnabás a kiállítás megnyitásakor, és erre a gondolatmenetre kapcsolódott rá a megnyitón Búsulójuhász dalszerző és előadó az „Ég és Föld” című szerzeményével.

Ég és Föld (Fotó: Mikó Evelin)

Ahogy említettük, Kriszta nem csak a megnyitó folyamatát, hanem az egész estét igyekezett koncepcionálisan felépíteni: a megnyitóra érkezők a bejáratnál kapu idézetekkel ellátott szerencsesütit vehettek magukhoz. Ezzel Kriszta arra törekedett, hogy megnyissa az elmét, egyfajta „aha” élménnyel szerette volna megajándékozni a látogatókat, hiszen a kapu azon felül, hogy építészeti esztétikum, tele van szimbolikus jelentéstartalommal is.

A megnyitót követő oldott légkörű baráti beszélgetések után pedig mindenki kapott távozáskor még egy utolsó impressziót a „belső, végtelen” térből (kávézóból) való kilépést követően, a megfotózott kapuk épületre történő fényfestésén keresztül.

Fényfestést láthattak a kiállításról távozók (Fotó: Mikó Evelin)

A fotóművész tíz éven keresztül készítette a kiállítás anyagát. A tárlaton több székesfehérvári kaput is láthatunk. A fotókat egyrészt festővászonra nyomtatták - ezáltal egyfajta fordított hiperrealisztikus hatása lett a képeknek -, másrészről végig törekedett az alkotó a formapermutációra. A rendszeresség, sorrendiség hatását úgy igyekezett elérni, hogy mindig ugyanabból a távolságból és szögből fotózta meg a kapukat. Ezt a sorrendiséget, rendszerességet maguk a kapuk törik meg, hisz minden kapu más és más formavilágú és színű.

A cikk folytatása  elolvasható az alábbi linkre kattintva:

http://www.fmc.hu/2018/10/06/szekesfehervari-kapukrol-keszult-kepekkel-tamogatjak-a-fogyatekos-es-hatranyos-helyzetu-embereket/