Deák Dénes 1931-ben, Deutsch Dénes néven született egy gazdag, nagypolgári, zsidó család második gyermekeként. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán szerzett könyvtáros diplomát. Nevét az egyetemi évei alatt változtatta Deákra. Életében rögös út vezetetett a műgyűjtésig: volt plakátragasztó, segédmunkás, vendéglős, de dolgozott az Írószövetség könyvtárában is.

Deák a ’60-as évek derekán kezdett műgyűjtéssel foglalkozni, kezdetben rézkarcokat vásárolt, első jelentős szerzeménye három Egry-festmény volt, melyből kettő hamisnak bizonyult. Kezdetben Dévényi Ivántól tanulta a szakmát, aki bevezette őt a kortárs művészi társadalomba. 1975 után csak a szenvedélyének élt: vásárolt, cserélt, eladott.

Életében a fordulópontot 1986 hozta, amikorra gyűjteménye már olyan mennyiségűre és minőségűre nőtt, hogy végleges helyet kellett keresnie, megóvva azt az esetleges széthullástól. Mrávik László javaslatára kereste fel a székesfehérvári István Király Múzeumot, mely kortárs kiállításaival garanciát jelentett számára a szakszerű gondozásra. Ekkor ajándékozott először egy 80 tárgyból álló kollekciót, amelyet a Pelikán-házban mutattak be. Állandó kiállítása 1988-ban nyílt meg az Oskola utcában, amikor 140 műtárgyat, főként festményeket állítottak ki. 1993-ban tragikus hírtelenséggel bekövetkezett halála után bővült a kiállítás területe, így mára mintegy 600 alkotást tekinthetnek meg a látogatók.

Deák Dénes, Székesfehérvár díszpolgára a városnak nemcsak élete munkáját, műveit adta: mecénási tevékenysége jóvoltából készíthette el Haraszty István Deák Kút nevű mobilszobrát, amely ma a Csónakázó-tó Ligetsor felőli szigetén áll.

A Mentett értékek című tárlattal a múzeum munkatársai a huszonöt éve elhunyt Deák Dénes munkásságáról emlékeznek meg. A november 23-án, 17 órakor kezdődő megnyitón Lóska Lajos művészettörténész, a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény korábbi munkatársa, az Új Művészet folyóirat rovatvezetője mond beszédet, közreműködnek a Hermann László Zeneiskola növendékei.