Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Vargha Tamás,a Külgazdasági és Külügyminisztérium polgári hírszerzésért felelős államtitkára és dr. Cser-Palkovics András polgármester az emlékezés és az emlékeztetés fontosságáról szóltak beszédeikben, valamint a katonavárosnak a jövőben felvállalt felelősségét hangsúlyozták katonáiért és a katonacsaládokért. Az ünnepség főhajtással zárult a felújított emlékmű előtt.


Ünnepséget tartottak az I. világháborús Szentlélek katonatemetőben. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum világháborús hadisírok és emlékművek felújítására kiírt pályázatán a Székesfehérvár városának megítélt 23 millió forint támogatásból hat temető újult meg. Az Izraelita temetőben 15 hadisír és egy hősi emlékmű, a Rác temetőben 32 „sisakos” hadisír, a Hosszú és a Csutora temetőben kettő-kettő, a Sóstói római katolikus temetőben egy hősi síremlék újult meg. A Szentlélek katonaletemetőben helyreállították a hősi emlékművet, a feszületet és a 10-es huszárok emlékművét, 643 hadisírt, a parcellák melletti információs táblákat, és megújulhatott a temető környezete is. 

Dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntő beszédében felidézte a közelmúltban történt butmiri látogatását az ott szolgáló magyar katonáknál, és azt a szarajevói emléket, amely a hősi halált halt székesfehérvári katonákat és a családjaikat juttatta eszébe. Kifejezte, hogy a régmúlt történelmi eseményei úgy szólíthatják meg a fiatalabb generációkat, ha ők a katonákra mint családtagjaikra gondolnak – akiket egy behívó parancs okán talán utoljára látnak a hozzátartozóik. „Ez a történet nem száz évről, hanem a jelenről is szól, hiszen hat a ma Európájában – pontosan tudjuk, hogy az elsőből aztán következett a második világégés, és következett újabb és újabb sok borzalom, és újabb és újabb értelmetlen halál. Erre felhívni a figyelmünket kötelességünk, de talán különös kötelességünk ez Székesfehérváron, amely több mint ezer éves történelme során elképzelhetetlen volt katonák, katonaemberek és katonacsaládok nélkül.” – fogalmazott a polgármester, majd a főhajtás kötelességének hangsúlyozását követően köszönetet mondott a felújítások lehetőségéért, amellyel az emlékezés méltó helyszíneivé válhattak a katonatemetők. Az emlékezés mellett pedig annak a fogadalomnak is helyet adhatnak, hogy a jelen társadalma mindent megtesz azért: ilyen borzalmak többé ne fordulhassanak elő. A katonaváros pedig nemcsak a múltban, hanem a jövőben is vállalja a felelősséget a katonaemberekért és a katonacsaládokért – tette hozzá.

A köszönet szavaival kezdte ünnepi beszédét Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter: mindazoknak, akik a hősi temetők emlékének ápolásáért dolgoznak az első világháború centenáriumának évében. „Legyen áldott az emléke mindazon katonának, aki hazájáért a legdrágábbat áldozta! Mint ez a temető is mutatja, a katonák megbecsülése, a katonákra való emlékezés nem mehet feledésbe. Ebben a temetőben is megférnek egymás mellett békességben azok a katonák, akik nem biztos, hogy egy oldalon, nem biztos, hogy egy cél érdekében áldozták életüket, és mondtak végső búcsú szeretteiknek.” Megemlékezett azokról a katonákról, akik a szülőföldjüktől távol nyugszanak a földben, és háláját fejezte ki azoknak a katonáknak, akik háborúba, a frontra indultak a hazájuk szavára. A búcsúzó családok mindenkit visszavártak, de nem mindenki térhetett haza; rájuk emlékeznek és emlékeztetnek a katonatemetők. Szólt a jelenben a békéért szolgálatot teljesítő magyar katonákról, valamint a város egykori történelmi ezredeiről: „Elismerés és köszönet ezért a városnak! És ha Székesfehérvár katonaváros volt, katonaváros marad a jövőben is. Mert az a célunk.” – majd az emlékezet fenntartására kérte a jelen és a jövő nemzedékét.

Vargha Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium polgári hírszerzésért felelős államtitkára a Nagy Háború kitörésének, július utolsó napjainak a felelevenítésével kezdte ünnepi gondolatait. A hazáért életüket áldozó katonákról így beszélt: „Nem hősnek születtek. Munkás, polgári életre készültek. Családot hagytak hátra, amikor a parancs háborúba, hazájuk védelmére szólította őket. Győztek, és szenvedtek vereséget is. A békediktátum következtében sokan az áldott anyaföldet, a szülőföldjüket is elvesztették. Sokszorosan igaz Szabó Dezső mondata: a harc értelme nem a győzelem, hanem a betöltött kötelesség csodás szentsége.” Az államtitkár köszönetet mondott a magyar kormánynak azért, hogy 2 milliárd forintot biztosított a mai Magyarország területén első ütemben az első világháború hősei emlékműveinek és hadisírjainak a felújítására, megköszönte a honvédelem képviselőinek a támogatását, majd a határozat végrehajtását. Külön köszönetét fejezte ki a székesfehérvári Poklosi Péter tanár úrnak és diákjainak a hősök emlékének több mint 30 éven keresztül való megőrzéséért.

A katonai rendezvényen Kozáry Ferenc színművész Szabó István Doberdó – Egy honvéd hadnagy könyve az Isonzó frontról című művéből olvasott fel. Az ünnepség végén a tábori lelkészek beszentelték és megáldották a katonasírokat, majd a résztvevők megkoszorúzták az emlékművet.