2017 végén elege lett, be akarta, sőt, tulajdonképpen be is fejezte pályafutását a legjobb magyar pályakerékpáros, Szalontay Sándor, aki úgy futott neki a 2018-as évnek, hogy akkor nemigen gondolta; lesz még bőven öröme abban az esztendőben. Pedig lett.

Újra edzésbe állt, a tavasz végén szenzációs országos csúcsot repesztett a 200 méteren méteres repülőrajtos időfutamban a moszkvai GP-versenyen, miközben már új klubja, a VeloClass Velence színeit képviselte. 9.672 másodperces időt tekert, megerősítve, hogy bizony még mindig ő a sprinterkirály kis hazánkban. Szalontay most Új-Zélandon készül és indul versenyeken, miközben elégedetten gondol vissza az elmúlt évre.

A remek pályabringás a nyár folyamán több szép sikert ért el: új klubja, edzője, Pavel Buran és sportmenedzsere, Steiner György segítségével. A lengyelországi Pruszkowban versenyzett UCI C1-es kategóriájú viadalon - ott, ahol az idei vb-t is rendezik majd - két világbajnokot is legyőzött Sanyi. A negyeddöntőben aztán az angol Jack Carlinnal került össze, aki kiejtette a magyart csúcstartót, de az időeredmények alapján így is a 8. helyen végzett, ami remek eredmény. Az Eb-t és a lengyel viadalt megelőzően egy csehországi megmérettetésen az előkelő 6., míg a németországi Cottbusban a 11. helyen végzett. Mégis utóbbi volt a sikeresebb versenye, ugyanis a keirin futamban (a tradicionális sprint szám 2000 méteres japán változata, aminek az első 1400 méterén egy speciális motorbicikli diktálja a tempót, miközben a versenyzők a legjobb pozíciókért harcolnak, amíg el nem kezdődik a sprint az utolsó 600 méteren) a dobogó legalsó fokára állhatott fel, ráadásul 160 világranglista pontot is szerzett, ami ugyancsak sokat ért a világkupa-kvalifikáció tekintetében.

Az év fő versenyén, a glasgow-i Európa-bajnokságon nem várt módon került a vezető hírek közé Szalontay. A klasszikus sprintversenyben csak a többszörös német világ- és Európa-bajnok Bötticher tudta nagy csatában elütni a legjobb 8 közé jutástól, ám a speciális Keirin versenyben végképp nem volt szerencséje. Pedig senki sem győzte le, "mindössze" egy szabálytalan holland vetélytársa miatt nagyot bukott, amiért ugyan később kizárták a vétkest, de a VeloClass kerekese az incidens okán négy helyen is komoly mélységű és kiterjedésű zúzódásokat, horzsolt sérüléseket szenvedett, így nem sokkal később bekötözve, "toldozva-foltozva", tetanusz injekció után, szakadt bringás dresszben állt oda a vigaszági futamához, amelyben így lett negyedik!

A skót közönség nem bánt skótul a tapssal és hatalmas ovációban részesítette a hősiesen helytálló Szalontay-t, aki nem így akart maradandót alkotni. Lett is volna erre esélye, tekintve, hogy végül az a francia versenyző (Vigier) ezüstérmes lett, aki a magyar bringás mögött volt bukása pillanatában, nagyon kevéssel a cél előtt. Amennyiben ez nincs, Szalontay és a holland juthatott volna tovább, a francia már ott kiesett volna. Persze, tudjuk, a sportban nincs ha...

Ezt követően némi pihenő, majd ősszel újabb versenyek következtek, váltakozó sikerrel. Így érkezett el a remek sportember az új esztendő elejére, ahol éppen Új-Zélandon értük el, így röviden vázolta az elmúlt időszakot és 2019-es várakozásait. - A sok verseny és a kvalifikációs hajsza okán kissé elfáradtam, elfogytam az év végére, így nagyon jól jött egy kis pihenő. Most már itt, a világ másik felén készülök az idei feladatokra, amelyből lesz bőven. Rendkívül motivált vagyok, szeretnék még jobban szerepelni, mint tavaly. Szeretném életem formáját mutatni, hiszen a fókuszban már a 2020-a tokiói olimpiai áll! Remélem, minden a terveim szerint alakul, s akkor lesz minek örülnünk, nekem, segítőimnek, támogatóimnak és az egyesületemnek is.- foglalta össze a lényeget Szalontay Sándor.