Az elején nem sokat tapogatóztak a csapatok, mivel Urblík hatalmas gólt vágott távolról, így a taktikai hadrendeket máris lehetett átrajzolni. A PAFC beállt védekezni és gyors kontrákkal operált, miközben a Vidi próbált felpörögni, ami nemigen ment neki. Éppen oylan fásultnak, fáradtnak tűnt a gárda, mint ősszel, amikor három fronton is helyt kellett állnia. Akkor sok hasonló meccs is becsúszott, többnyire kellemetlen pontvesztésekkel, vereségekkel. Most erre már nem lehet hivatkozni...

 

A második játékrész első felében szinte felbillent a pálya, egymás után jöttek a Vidi helyzetek, de a 2 milliós Hodzic újra csak azt igazolta, hogy mindent ki tud hagyni, s hogy a menedzsere roppant ügyes, hogy ezzel a tudással, ami neki van, ennyi pénzért el tudta sózni Fehérvárra. Fél év alatt szinte semmit sem igazolt abból, hogy egyszer bármiféle remény legyen arra, hogy megmutatja, mi ér benne több, mint 2 millió Eurót? Szóval Hodzic egyedül rúghatott volna hármat is, de Scsepovics sem sokkal maradt el tőle két ziccere neki is akadt, mint ahogy Negónak és Juhásznak is 1-1, de a kaput egyikük sem találta el.

 

Naná, hogy ezek után jött az újabb pofon: Juhász hatalmasat hibázott hátul, Radó pedig kihasználta és belőtte a Puskás második gólját. Az, hogy a legvégén még a csereként beállt Arabuli is betalált, már csak a hazai szurkolók füttykoncertjének intenzitásán változtatott, semmi máson. A Vidi úgy bukta el ezt a meccset saját pályáján, tükörsimán a kiesés elől menekülő egykori "kis testvér" ellen, hogy azt jobban nem is lehetett volna. Kizárólag a második játékrész első 20 perce volt elfogadható produkció, a többi méltatlan a címvédőhöz.

 

Hogy mi volt ennek a tompa, gyenge focinak az oka? Ha a fáradtság, akkor baj van, mert Marko Nikolics valamit nagyon nem jól csinált a rövid felkészülés alatt. Az egyértelmű, hogy a formaidőzítése nagyon nem sikerült. Sokan azt gondolták, hogy az őszi 1-2 bőven elég volt ajándék gyanánt a Puskás felé a kiesés elkerüléséért folytatott harcban, de most úgy néz ki, hogy nem volt elég, az ajándékozó formát átmentette a Vidi tavaszra is. Ezzel együtt újra a Fradi nyakába akasztotta a bajnoki aranyat, s a zöld-fehéreknek igen lúzernek kell ahhoz lenniük, hogy levegyék onnan.

 

Nagyon úgy néz ki, hogy a fehérvári alakulat ugyanúgy a kiscsapatok ellen elszórt sok-sok pontnak köszönhetően marad le az újabb bajnoki címről, mint ahogy az elmúlt 10 évben már sokszor. Nem három aranynál, legalább ötnél tartana a Vidi - és ez lesz a hatodik -, ha nem volna ez a nagyon rossz szokása. Csupán a rangadókon nem elég a nemzetközi porondon mutatott focit mutatni, minden meccsen meg kell ezzel tisztelni a szurkolókat, hiszen nem azért váltanak jegyet és bérletet, hogy ezt kapják. Ilyen hozzáállással a szép, új stadionban csak lézengeni fognak a nézők. A következő fordulóban, február 9-én, szombaton 17.00 órakor újra hazai pályán, a szintén kiesés elől menekülő DVTK ellen kötelező lesz a javítás.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."