Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap arrow Hírek
Szobrászati deja vu és megbizergált Tekerem Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta   
2008. május 24.

ImageSzemét ömlött a Városháza elé. Elkövetőit mégse büntették meg. Sőt, engedélyt is adtak az – így immár legálissá vált - hulladék-szórásra. A „mocskolódás” oka: Propaganda. És még neve is van: „Kiutak 2008”

A „Kiutak 2008” utazó propaganda-kiállítást a Szobrászatért Alapítvány, a Hulladék Munkaszövetség és az Öko-Pack Kht. hozta létre azzal a céllal, hogy elindítsák és még szélesebb körben népszerűsítsék a környezettudatos szemléletformálást.

A rendezvény „világújdonságát” jelenti, hogy a civil szervezetek közül teljesen heterogén profilúak fogtak össze. A kiállításon a Hulladék Munkaszövetség képviselői a hulladék-megelőzésben nyújtanak tanácsokat, az Öko-Pack a hulladék-hasznosításról tart bemutatókat, a Szobrászatért Közalapítvány pedig a reneszánsz év keretében kiírt egy olyan képző- és iparművészeti pályázatot, ahová teljesen újszerű műveket vártak a magyar alkotóktól. A koncepció az volt, hogy olyan abszurd, humoros és/vagy interaktív munkákat küldjenek be a művészek, amely köztéri bemutatásra alkalmas és azonnal érthető.

„A lényeg az volt, hogy ne azokat az érthetetlenül rossz kortársművészeti munkákat mutassuk be, amiket általában a galéria térben állítanak ki és rengeteg dolgot el kell olvasnia a látogatóknak ahhoz, hogy tudják, mit is akart a művész kifejezni.” – mondta Paksi Endre Lehel, a „Kiutak 2008” kurátora- „Mert valaki vagy képzőművész legyen, vagy filozófus.”

E tárlaton pedig igencsak találkozhatunk abszurd művekkel. A legszembeszökőbb talán a Városház téren átfutó vörös szőnyeg, amit bevásárló szatyrokból varrtak össze, majd egy vörös mezőgazdasági fóliával fedték be. „A vörös szőnyeg kötelező kelléke a csúcsfogyasztásnak.” - tartott „tárlatvezetést” Paksi Endre – „Ahol a csúcsfogyasztó megjelenik, ott elé kell gurulnia a bordó textilnek. Azt itt látható műtárgy a fogyasztás aljának kötelező motívumaiból készült, s remélhetőleg mindenkit érezni fogja, ha ránéz, hogy itt valami probléma van.”

Ugyanilyen „érdekes” kiállítási darabként szolgált két kiborított kuka. Az abszurd művek szobrászati deja vu-ként ugyanazon szemétkollekciókat tárták a nézők elé. Értelmük többszörös: egyrészt arra hivatottak, hogy felhívják a figyelmet a hulladékproblémára, másrészt az egyenfogyasztás kritikájaként is felfoghatók: a mai emberek szinte ugyanazokat a termékeket fogyasztják. Így a szemetük is szinte teljesen megegyezik.

A „megbizergált” bicikli „Tekerem”-nek többféle olvasata is volt: ha ráült valaki e kerékpárra, nem jutott el sehova, s piócaként „szívta is a vérét” a hátsó kerékre helyezett öt-hat dinamó. A dinamók által keltett áram a kormányra helyezett televízióban képet generált. Vagyis: izzadhat az ember, hogy közben magának csinálja a cirkuszt.

A kiállításon egyébként voltak még gyermekjátékok is: az egyik szekcióban például szemeteket lehetett kihalászni egy vízzel teli medencéből. No, itt vetült fel bennem az a gondolat, hogy a propaganda-kiállítást akár az egykori Vidámpark területén is meg lehetett volna rendezni, hogy a valódi környezetben összegyűlt mocskot kitakaríthassák a vállalkozó kedvűek…

Fotók: Temesvári Márta

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >