Főhajtás a katona elődök tiszteletére |
Írta: Torma Kinga Regina | |||||
2019. július 18. | |||||
Megemlékezést tartottak a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred emléknapja alkalmából, a hősöknek emléket állító „17-es gyalogezred” emlékműnél a Zichy ligetben.
A Nagy Háború helyi hőseinek tiszteletére megemlékező beszédet mondott Sipos Antal ezredes, az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred parancsnoka. Az ünnepségen az Önkormányzat, a közhivatalok, a fegyveres és rendvédelmi szervek, a honvédelmi hagyományokat ápoló szervezetek képviselői és a civil emlékezők is fejet hajtottak, majd elhelyezték az emlékezés virágait.
A Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred emléknapja a második isonzói csata napjához kötődik. Az ezred – miután megjárta a Kárpátokat, harcolt az orosz csapatok ellen – 1915-től az olasz fronton töltött be fontos szerepet, főként a Doberdón és környékén vívott állóháborúban, ami az önfeláldozó kötelességtudat, az emberi tragédiák és óriási anyagi veszteségek szimbolikus helyszíne lett. Az ezred több ízben elveszítette a fegyvereinek jó részét, és hatalmas emberveszteségek is voltak. Ma délelőtt az ezred Zichy ligetben található emlékművénél gyűltek össze a közhivatalnokok, a fegyveres és rendvédelmi szervek képviselői, valamint a honvédelmi a hagyományokat ápoló szervezetek és a civil emlékezok, hogy leróják kegyeletüket a fehérvári hősök emléke előtt. Sipos Antal ezredes, az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred parancsnoka emlékező beszédében felidézte, milyenek is voltak a Nagy Háborúban elesett honvédeink. Elmondta: a Fehérvárra helyezett, egyre növekvő ezrednek épült a Malom utcai laktanya 1894. október elsejére: „Emberi nagyságukról tanúskodik az is, hogy a harcok befejeztével a testben és lélekben meggyötört, háborúból hazatért katonák első dolga között volt, hogy itt, a mai emlékmű helyén felsorakozva tisztelegjenek azon bajtársaik emlékei előtt, akik már nem térhettek haza.” A parancsnok felidézte Sipos Gyula kitartásáról, hazafiságáról és elszántságáról tanúbizonyságot tevő mondatát, amely a katonái számára szinte imá vált: „Csak még egyszer előre!”. Elmondta, hogy az emberségében példaértékű vezetőről éppen ezért neveztek el 2018-ban egy katonai alakulatot, amely október 13-án vehette át a csapatzászlaját: „Ez a csapatzászló ma ugyanolyan büszkén lobog itt Székesfehérváron, mint egykor a 17-eseké. Bízom benne, hogy a jövőben újra lehet a városnak egy olyan háziezrede, mint a hajdani gyalogezredé, amely olyan megbecsülésnek örvend majd, mint a nemes előd. Hiszem és vallom, hogy támogatni kell minden olyan kezdeményezést, amely emléket állít nemes őseinknek és példát mutat a ma élőknek azért, hogy méltán nevezhessük Székesfehérvárt a Magyar Honvédség fővárosának!” A megemlékezésen a Magyar Honvédség művészei adtak elő, majd az összegyűltek koszorúzással rótták le kegyeletüket a hősök előtt. Dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei közgyűlés elnöke, Róth Péter alpolgármester, Schneider Istvánné járási hivatalvezető helyettes, Sándor Zsolt dandártábornok, az MHP Törzsfőnök Műveleti Helyettese, valamint Sipos Antal ezredes együtt hajtottak fejet, majd a közhivatalok, a fegyveres és rendvédelmi szervek, a honvédelmi hagyományokat ápoló szervezetek képviselői és a civil emlékezők is elhelyezték koszorúikat, virágaikat az emlékműnél.
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
Powered by !JoomlaComment 3.21
3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
< Előző | Következő > |
---|