A belvárosi, a II. világháború áldozatainak állított emlékmű melletti kis zöldterületen Homoki László parkfenntartási egységvezető, a Városgondnokság szakembere kalauzol bennünket.


A szigetet már több éve egynyári virágokkal ültetik be. Előtte a fagyalsövény füves területet szegélyezett, amit a gyerekek játszótérnek használtak, az emlékművet pedig csúszdának. A harang környezetében az alkotás méltóságát most a nemzeti színeket megjelenítő ágyások is vigyázzák, ezzel komolyabb hangsúlyt kap az emlékmű a Belváros közepén.

A Városház téri csöpp kis zöld felületen a piros és fehér virágú begóniák mellett az üvegcsalán alkotja a zöldet. Ez utóbbinak jelentéktelen a virága, a zöldjével díszít, itt szép, zárt felületet alkot – más virágágyakban szegélyként alkalmazzák, a napos-félárnyékos helyeket kedveli, jó tűrőképességű növény, a nevét pedig onnan kapta, hogy könnyen törik a szára. Három hete ültették ki a kis palántákat, amik alig egy hónap alatt szépen összezártak, később a begóniákkal együtt nagyon szép szőnyeget alkotnak majd. Automata öntözőrendszer végzi a locsolást, és amíg a palánták nem nőnek össze, a gyomlálást kézzel végzik el, utána magára lehet hagyni a területet.

Az emlékmű mögött szimbolikusan egy fekete fenyő uralja a teret, mellé egy-egy gömb páfrányfenyőt ültettek. A fákhoz közelebbi oldalán a területnek még kékes-lilás virágú kis meténget, illetve foltszerűen az éppen bimbózó, évelő díszgyertyát lehet felfedezni – amelynek a rózsaszínes virágai a szélben úgy mozognak hamarosan, mintha pillangók lennének.