A kullancsveszélyre hívják fel a figyelmet a szakemberek: egyes területeken már minden második kullancs hordozza a Lyme-kórt, ezerből egy pedig az agyvelőgyulladás kórokozóját.     

Nagyon nagy mennyiségben vannak jelen a kullancsok a természetben – hangsúlyozta Földvári Gábor, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, kiemelve, hogy a Lyme-kór bonyolult természetes ciklussal rendelkezik: nemcsak a kullancs az egyik főszereplő, hanem a kórokozót fenntartó természetes gazdák is, például feketerigó, sün vagy valamilyen rágcsáló.     

A védekezés első lépése, hogy legyünk tisztában a veszéllyel, rendszeresen vizsgáljunk át magunkat, ezért is fontos beszélni a kullancsokról – hangsúlyozta szakember. “Nehezebb dolgunk van, mint a szúnyogokkal, ugyanis a kullancsok csípése sokszor fájdalommentes, mert fájdalomcsillapító anyagot és véralvadásgátlót pumpál a vérünkbe és az immunrendszerünket is kijátsszák” – fogalmazott.    

Hangsúlyozta, hogy a fertőzés forrása sokszor a kerti munka, mivel a fűnyírással, vagy az avar összegereblyézésével a kullancsok búvóhelyeit bolygatjuk meg. De a városi parkokban is előfordulnak kullancsok.     

Egy erdei séta, kiadós kerti munka vagy egy városi parkban tett látogatás után mindenképpen nézzük át magunkat, mert minél hamarabb távolítjuk el a kullancsot, annál kisebb az esélye annak, hogy a kórokozó bekerül a testünkbe.    

Hozzátette, hogy az agyvelőgyulladást egy vírus okozza, amely ellen nincs specifikus gyógymód, viszont ritkábban fordul elő. Míg a Lyme-kórt okozó baktériumok akár 40-50 százalékos gyakorisággal fordulnak elő a kullancsokban, addig az agyvelő-és agyhártyagyulladást okozó vírus ezrelékes nagyságrendben fordul elő európai adatok szerint. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kullancs által terjesztett agyvelő-és agyhártyagyulladást a pasztörizálatlan tej és azokból készült sajtok fogyasztásával is el lehet kapni.