Az alkotást már ugyanezen év január 12-én kihelyezték, és egy üzenetgyűjtő urnát tettek mellé, hogy megtudják, akarják-e a fehérváriak a fertályos asszony szobrát, vagy sem.  Kati néni akkor a Liszt Ferenc utcában, azóta pedig a városlakók, a turisták szívében is megtalálta a helyét. Ma, így 19 évesen a legszebb korba lépett – vallja Kocsis Balázs, a szobor megalkotója. Vele beszélgettünk a ma is ránk mosolygó, régmúlt időkről.

- Honnan ered a szobor elkészítésének ötlete?

- Kati néni szobrának megszületését tulajdonképpen a régi piac megszüntetése ihlette. A piac, amely a mai Alba Plaza helyén volt, nem volt nagy esztétikai élmény, de a miénk volt! Székesfehérvár mezőváros volt a 20-as, 30-as években, így a paraszti kultúra hozzátartozott a hangulatához. Alsóvárós, Rácváros, Felsőváros adta a lehetőséget, hogy az emberek behozzák és értékesítsék a termékeiket. Nagyon élő piac volt, ennek az emlékére készítettem a szobrot. Kati néni hazafelé tart a Felsővárosba, szimbolizálva, hogy megszűnt a régi piac, a múltunknak egy része lezárult.

- A Fejér Megyei Hírlap 1999. június 16-án leközölt egy fotót a szobor makettjéről, ezután kezdődött minden…

- Igen, százával jöttek a megkeresések, hogy márpedig ezt a szobrot nagyban is csináljam meg! Nagyon sokan anyagilag is támogatták a törekvést, így a szobor végül közadakozásból készült el.

- Miért volt mégis olyan bonyodalmas a szobor felállítása a Liszt Ferenc utcában?

- Pontosan azért, mert senki nem rendelte meg, a bürokrácia kimaradt belőle. A szakma is ellene volt, nem megfelelőnek, borzalmasnak találták.

- Miért lett mégis a város legkedveltebb alkotása és turisztikai látványossága? Mert kedves és emberi, amolyan mindenki nagymamája típus?

- Valóban ilyesmi van benne! Egy dalszerző ugyanolyan lelkesedéssel írja több száz dalát, de abból egy vagy kettő lesz sláger. Kati nénivel is ugyanez a helyzet, olyasmit fogtunk meg vele, amit tudatosan nem lehet. Minden alkotó így szeretne dolgozni, ha reggel felkel, ilyesmit szeretne csinálni, de ezt nagyon ritkán tudjuk eltalálni. Az alkotásokat nem mi, hanem az emberek ruházzák fel lélekkel, megérzik azt a hangulatot, amit a művész adni akart. Ez nem manuális készség vagy anyag kérdése. Belerakod a szeretetet az anyagba, és az visszajön. Valami ilyesmi történt Kati nénivel: az emberek lelkét is megérinti, nem csak a vizualitását. Székesfehérvár egy tradicionális város, sokszor kell döntenie, hogy ragaszkodik-e a múltjához vagy sem. Van, amikor ez értelmetlen, de van, amikor az emberek kijózanodnak! Rájönnek arra, hogy mindent meg lehet ugyan venni az áruházakban, de ettől még nem kell eldobni az ezeréves kultúránkat.

- Azt, hogy a szobor orrának megérintése szerencsét hoz, az utca embere találta ki?

- Igen, ehhez a világon semmi közöm sincs, valaki egyszer kitalálta és úgy maradt. Ezt már nem én, hanem maga a szobor csinálta és az emberek, akik így viszonyulnak hozzá. Ez Kati néni „plusz élete”.



Isten éltesse a 19 esztendős Kati nénit, és mindenkit, aki az ő nevét viseli!