Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap
Fogadalmi mise Szent Sebestyén napján Nyomtatás E-mail
Írta: Lugosi Balázs   
2021. január 21.
Székesfehérvár 1739 óta emlékezik január 20-án a város fogadalmára, hálát adva azért, hogy szerencsésen megmenekült a pestisjárványtól. Az idei Szent Sebestyén-napon, számos ünnepélyes szokást ezúttal mellőzve, a város papságával koncelebrált püspöki szentmisével ünnepelte a város a közel 300 éves hagyományt a Felsővárosi templomban.

 

 

Szent Sebestyén napja fontos ünnep Székesfehérvár életében: 1739-ben, a halálos pestisjárvány idején a felsővárosiak böjtöt tartottak és körmeneteken kérték Szent Sebestyén közbenjárásával Istent, hogy menekítse meg őket. Szerencsésen megmenekültek a pestisjárványtól és 1739-ben Szent Sebestyén tiszteletére böjttel és körmenettel kapcsolatos, örök időkre szóló fogadalmat tettek, amelyet ünnepélyesen okiratba foglaltak és a belső tanács jegyzőkönyvében is megörökítettek. A fogadalom részeként építették 1739 és 1749 között a Szent Sebestyén-kápolnát, amelyet 1800-tól 1807-ig nagyobb templommá bővítettek.

„A régiek pontosan tudták, hogy az embernek kell magán segítenie, de a végső megmenekülést az Isten fogja adni. Ezért fohászkodtak, bele nem fáradva, el nem csüggedve az Istenhez, hogy szabadítsa meg őket a járvány csapásától. Hogy magukat is erősítsék és Istennek könyörgésük buzgóságát igazolják, fogadalmat tettek; templomot építenek, böjtölnek, minden éveben körmenetben jönnek a templomba, amelyet a kor népszerű, kedves szentje, Szent Sebestyén tiszteletére szentelnek.

Megmenekültek és fogadalmuk, hűségük bizonyítéka ez a nagyon szép templom, amely Felsővárosban hívja és várja az embereket. Hívja nem csak a búcsú napján, Szent Sebestyén ünnepén, hanem hívja minden vasárnap és hívja hétköznap is azokat, akik tehetik. Annak idején hálából az Istennek egy ilyen templomot emeltek. Szegények voltak az emberek, sok gond volt az életükben, sokféle problémával küzdöttek. Nyilván, igen komoly áldozatot kellett hozniuk azért, hogy ez a templom felépüljön. És úgy épüljön fel, ahogy van, nagyságában, díszességében, minden ékességével együtt.

Hogy mi tudunk-e majd emléket állítani, ha egyszer azt mondjuk, sikerült megszabadulnunk a vírus fenyegető rémétől, azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy szívünkben és lelkünkben mindannyiunknak kell valami emléket állítanunk. Kell, hogy ez az emlék elsősorban életünk jobbulása legyen. Azt az életet éljük, amelyre példát adott Szent Sebestyén, aki úgy akarta ezt a világot szolgálni, hogy ebben a világban Isten országát építette. Kell, hogy ezt a világot mi is tudjuk szebbíteni és jobbítani, igazabbá tenni.

Jöjjünk és imádkozzunk, mert szükségünk van Istennek erre a segítségére. Már-már azt hittük, hogy a régi járványok ideje elmúlt, biztonságban vagyunk, ilyesmi már nem fog ránk törni. Erre itt van ez a parányi vírus, amit nem tudunk lokalizálni, ami pusztít, legyengít, fájdalmat okoz, életeket követel.

A családokban jelen van az aggodalom és a félelem. Amit tettek a régiek, azt kell tennünk nekünk is. A maguk módján ők is védekeztek, nekünk is védekezni, megfelelő módon ügyelni, vigyázni kell.” – mondta szentbeszédében Spányi Antal, püspök, aki arról is szólt, hogy értékekkel kell gazdagítani magunkat és mások életét is, mert felelősek vagyunk a jövőért, küldetésünk, hogy jobbá tegyük ezt a világot, hogy szebbé tegyük az emberek életét.

Az eseményen részt vettek Deák Lajosné és Földi Zoltán, önkormányzati képviselők is.

 

 
< Előző   Következő >