Advertisement
Advertisement

Advertisement
Advertisement
Kezdőlap arrow Kultúra arrow "A mezők zöldebbek- ha kimondjuk, hogy zöldek-, mint a valóságban"
"A mezők zöldebbek- ha kimondjuk, hogy zöldek-, mint a valóságban" Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta   
2008. június 02.

ImageMinél fiatalabb valaki, annál inkább feszíti a kitárulkozás vágya. Megmutatni, hogy mi az, amit a hétköznapi találkozások, beszélgetések során nem tud közölni társaival, családtagjaival. A tinédzserek különösképp küzdenek a meg nem értés problémájával, s olyan önkifejezési módokat keresnek, amelyek hozzásegítik őket ahhoz, hogy néma kiáltásuk célba érjen. Festenek, rajzolnak, vagy éppen fényképeket készítenek – ahogyan azt a VOKE-ban ma délután megnyílt tárlaton is láthattuk.

A Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fiatal kiállítói között van, aki szénnel rajzolta meg saját portréját (legalábbis ahogyan ő látja valódi énjét), más keleti mintákat varázsol elénk, aztán van, aki üvegre vitte a vidám színeket, s még sorolhatnánk a képzőművészeti lehetőségek és a létrehozott formák tárházát. A lényeg viszont nem az, hogy milyen eszközzel készül a mű, hanem, hogy mi van mögötte.

Az ember, a gyermek, akit még nem szennyezett be az elkeseredettség, a bánat, a csalódás, vagy éppen a gőg és az önhittség. Ők még tiszták, ahogy az alkotásaik is azok. A pszichológusok nem véletlenül kérik be elemzésre a fiatalok rajzait, ha valamilyen pszichés eredetű problémával szembesülnek. A rajz ugyanis sokmindent elárul. Az agy automatikusan üzen a kéznek, s a korlátok nélküli cselekedet a vászon vagy a papírlap felett több olyan titokra is fényt derít, amit talán még maga az alany sem tud.

Érdemes tehát hosszasan megszemlélni a hozzánk közel álló gyermekek műveit. Nemcsak azért, hogy meghalljuk ki sem mondott szavukat, vagy, mert esztétikai élményt is nyújthatnak, hanem, mert tanítanak is. Minket. Arra, hogy milyenekké kellene újra válnunk. Őszintének, becsületesnek, szókimondónak (ami olykor felettébb nehéz), s hívő léleknek. Hogy higgyünk abban: meg tudjuk változtatni magunkat, vissza tudunk térni abba az állapotba, amilyennek eredetileg teremtve lettünk, s végre merjük bevallani rejtett vágyainkat, megvalósítani álmainkat, és segíteni másoknak is, hogy ők is ugyanezt megtegyék.

A világ, amiben élünk egy kicsit megromlott. Csak rajtunk múlik, hogy a romlás tovább gyűrűzik-e, vagy visszaforgatjuk és megédesítjük a keserűvé vált almát. Ha már beleharaptunk a Kígyó unszolására.

Image
Fotó: Temesvári Márta

Amikor megtekintettem a VOKE-ben a tárlatot, eltöprengtem azon, hogy vajon változott-e valamit a fiatalok gondolkodásódja azóta, hogy én is diák voltam? Visszaemlékeztem arra, hogy mi minden járt a fejemben egykoron, s miért éreztem úgy sokszor, hogy nem ért meg a környezetem. És, tudják, mit? Ahogy felidéztem vélt – és valós – sérelmeimet, rájöttem arra, hogy egykori érzékenységem valahová eltűnt. Vagyis itt van bennem, de elnyomtam. Hogy miért?

Ez egyfajta védekezési mechanizmus. Ha valamit nem tudunk megoldani, ha nem tudjuk rá a megfelelő választ, akkor hátratoljuk az agyunk rejtett zugaiba, s igyekszünk nem gondolni rá. És ahogy öregszünk, egyre több dolog kerül ebbe a kamrába. Merésznek tűnő álmok, megvalósulatlannak hitt szerelmek, és sokszor az önbizalom is. Ez utóbbi pedig kiemelten fontos, hogy megmaradjon, mert ha hiányzik az emberből az egészséges, bizalommal teli önértékelés, keserűvé és magába fordulóvá válhat.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy biztassuk a fiatalokat: fessenek, rajzoljanak, fogjanak fényképező gépet a kezükbe, s mutassák meg kreativitásukat. Ha valami nem sikerül elsőre, semmi gond, van még bőven alkalom a tökéletesítésre! Egyik kedvenc író-költőm, Fernando Pessoa azt mondja a Kétségek könyvében: „Úgy hiszem, ha kimondunk valamit, azzal megőrizzük az erejét és megfosztjuk idegenségétől. A mezők zöldebbek, ha kimondjuk, hogy zöldek, mint a valóságban. A virágok, ha olyan kifejezésekkel írják le őket, amelyek által kivirulnak a képzelet levegőjében, olyan hosszantartóan virítanak, amelyet a szerves lét nem tesz lehetővé.”

Mondjuk hát ki mi is bátran: ezek a munkák, amelyeket itt látunk, csodálatosak, s a kiállító, művésznek nevezhető gyermekek valóban tehetségesek!

Hozzászólások
bakonyi istván   |2008-06-02 20:36:35
Egyetértek.
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >