Trianoni megemlékezést tartottak Pusztaszabolcson, az első világháborús emlékműnél. A Pusztaszabolcsi Polgári Egyesület rendezvényén dr. Balogh Ibolya, a Megyei Közgyűlés elnöke is felszólalt, aki beszédében az összetartozás érzését, s annak fontosságát hangsúlyozta.

„1920. június 4-én fájdalmas sebek érték a magyar nemzetet.” – mondta dr. Balogh Ibolya - "Be nem gyógyuló, örök sebek ezek. Ismerjük valamennyien a tényeket, amelyek önmagukért beszélnek. A békeszerződés következtében Magyarországot feldarabolták. Elvesztette területének több mint kétharmad részét. A döntés értelmében magyarok milliói váltak földönfutóvá, és lettek idegenek saját szülőföldjükön. A magyar emberek azonban még ebben a helyzetben sem okoztak csalódást. Hősiesen próbálták abban a szorult helyzetben is menteni hazánkat, legalább is azt, ami még maradt belőle.”

Ez követően az elnök asszony felidézett két történelmi eseményt a múltból. Az egyik az 1919. január 29-én történt események voltak, amikor a balassagyarmati polgárok Vizy Zsigmond százados katonáihoz csatlakozva fegyvert fogtak, s kiverték a megszálló katonákat, akik az Ipoly-völgyi vasútvonal megszerzésével, az alakuló Csehszlovákia határainak szélesítésével próbálkoztak. Hőstettük a vasútvonal mellett 18 környékbeli települést mentett meg Magyarországnak. Ezzel érdemelte ki a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város címet.

Hozzájuk hasonlóan a soproniak és a környező falvak lakói is hazaszeretetükről tettek tanúbizonyságot. Az 1921-ben tartott népszavazáson az emberek Magyarországra szavaztak. Így érdemelték ki a leghűségesebb város címét. Ezek a hőstettek méltán szolgálnak példaként az utókor számára mind a mai napig.

Sok magyarnak azonban nem volt választása. Amikor a kisebbségi magyar sorsok hétköznapjairól visszaemlékezéseket, feljegyzéseket olvasunk, akkor a fájdalom és döbbenet mellett számtalan kérdés fogalmazódik meg bennünk.

Dr. Balogh Ibolya felhívta a figyelmet arra, hogy a közelmúlt történelmi éveiről is meg kell emlékeznünk, „Mert a szocializmus éveit követően eljött a rendszerváltozás időszaka hazánkban. 1990 óta hazánk földjén nincsenek idegen hatalmak katonái. És korábban hihetetlennek tűnő, hatalmas változások történtek határaink közelében is: felbomlott Csehszlovákia, Szovjetunió, Jugoszlávia… Évtizedek múltán nagyot változott Európa. Változóban van, illetve változnia kell a vajdasági, az erdélyi, a kárpátaljai, a felvidéki magyarok sorsának is. Az Európai Unió teljes jogú tagjai lettünk négy éve, végre valóban megnyíltak a határok, és lehetőségeink kiszélesedtek, hogy ne csak beszéljünk róluk, de tegyünk a kisebbségben, az országhatáron kívül élő magyarokért. Például Brüsszelben… Hiszen 2007. január elsejétől már Románia is uniós ország, s ez követelményekkel jár, bár ezt nem mindenki veszi szívesen tudomásul…A problémák, látjuk jól, maguktól így sem oldódnak meg. Gondoljunk csak egy bizonyos december 5-ei népszavazásra, vagy idézzük fel az erdélyi magyar oktatási intézmények körüli problémákat…”

A Fejér Megyei Közgyűlés elnöke megemlített néhány személyesen is átélt történetet, amely ahhoz kapcsolódik, hogy megszüntették az Ady-emlékszobát Erdélyben, a csucsai Boncza-kastélyban. Ott, ahol a budapesti esküvőjük, 1915 után a költő 1919-ben bekövetkezett haláláig igen hosszú időt töltött Ady Endre és Boncza Berta.

Dr. Balogh Ibolya néhány héttel ezelőtt, egészen pontosan május közepén testvérmegyei látogatáson volt a Fejér Megyei Közgyűlés küldöttségével Erdélyben, Kolozs megyében. Európa-napot rendezett, ünnepi, együttes ülést tartott a két testület Kolozsvárott, az Erdélyi Néprajzi Múzeum Redut-termében – ahol egyébként csak angol és román nyelvű feliratok olvashatók… Az eseményen felszólalt egy helyi frakcióvezető, és kifogásolta: nem érti, miért tartja dr. Balogh Ibolya személy szerint is fontosnak, hogy figyelemmel kísérjék az erdélyi magyarok, s egyáltalán: a határon túli magyarok sorsát, és segítsék – karöltve a gazdasági és iparkamarával –, az erdélyi magyar vállalkozókat. Hiszen – hangsúlyozta a román frakcióvezető –, kitűnő viszonyban vannak, minden korábbi gond már megoldódott…

Erre reagálva L. Simon László, a kulturális bizottságunk elnöke, a Magyar Írószövetség titkára – felszólalásában igen határozottan és kritikusan kifogásolta a csucsai Ady-emlékszoba megszüntetését. Arra hívta fel a Kolozs Megyei Tanács tagjainak figyelmét: az erdélyi magyar irodalmi, kulturális, történelmi emlékhelyek gondozása – tekintettel a turisták százezreire – Romániának is érdeke, s a mielőbbi előrelépés érdekében írószövetségi és múzeumi szakmai segítséget ígért. Vannak tehát gondok, amelyeket ezután is szóvá kell tenni. Vannak súlyos problémák, amelyekre mindenki tudna példákat mondani.

Mégis úgy érzi az elnök asszony, hogy a történelem elhozza majd minden magyar számára nem a szétszakítottság, hanem immár az együvé tartozás érzését. Az utazás szabadságát – és majd a remény szabadságát is. Így kell lennie, mert él bennünk egy szebb, s minden magyar számára szabadabb jövő reménye. Úgy gondolja, hogy hagyományaink, kultúránk, néprajzi, művelődéstörténeti, építészeti kincseink, természeti szépségeink, kiváló tudósaink révén méltóak vagyunk arra, hogy emelt fővel, magyarságunkra büszkén járjunk a világban. S mert „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” – ezért bízik abban, hogy valamennyi honfitársunk, s valamennyi magyar számára – országhatáron innen és túl – jobb idők közelednek.

Végezetül így szólt dr. Balogh Ibolya: „Széchenyi István úgy fogalmazott: „Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő”. A trianoni békediktátumot tehát nem feledjük, a mai gyásznapra mindig emlékezni fogunk – de fájó sebeinket hagyjuk, hadd gyógyítsa az idő. Mert tudjuk: a történelem halad előre, a történelem nekünk segít. Az európai történelem bennünket igazol.”