A premierközönség soraiban Nádasdy Ádám, a fordító is helyet foglalt, aki egyszerűen akrobatáknak nevezte a színpadon játszó színészeket, de persze a hallott szavakon sem siklott át: „A közönség nagyon sokszor a szövegpoénokon nevetett. Ezt azért én örömmel mondom, mert nagyon jól mozognak, nagyon jó volt a díszlet, a kellékek, és ez önmagában is számos komikus pillanatra adott lehetőséget, és mégis nem dominálta túl a szöveget. A szerelmi fájdalom is kijött, meg a végén a mesteremberek, hogy olyan véresen komolyan vették az ő ostobácska előadásukat, ez nagyon megható volt. Ez kellett ahhoz, hogy – akármennyire is vígjáték – a végén azért az ember megkönnyezi kicsit őket, hogy ilyen marhák, hogy ilyesmiket csinálnak.”

És ahogy a rendező Horváth Csaba tervezte, az előadás végül úgy is valósult meg: a testnek lett jelentősége: „Rengeteg játéklehetőséget ad, abszolút sokmindent lehet eljátszani a testünkkel, ráerősíteni bizonyos helyzetekre. Hellyel-közzel ez a szereposztás megszületett már egy évvel ezelőtt. Amit én beleképzeltem azokba a színészekbe, akik játszanak, az gyakorlatilag változatlan, és affelé is próbálom irányítani a dolgot, hogy így legyen. Főleg itt a négy fiatalról van szó (Hermia – Ladányi Júlia, Lysander – Krisztik Csaba, Heléna – Ballér Bianka, Demetrius – Andrássy Máté), hiszen ott vannak olyan érzelmi amplitudók, velük történnek meg olyan jellegű karakterváltások, amelyek technikailag is elég komoly igényeket támasztanak a színészek felé. És ami még elég fontos benne, ami mondjuk Oberont és Titániát érinti, a meddőség, a terméketlenség, az hogy milyen világ van körülöttünk, hogy veszekszünk egymással – mondja Oberon (Sarádi Zsolt) és Titánia (Kiss Diána Magdolna), és ezért nem termékeny a föld, és ezért nem vagyunk termékenyek mi a magunk sem.”

További szerepekben Molnár G. Nórát, Kerkay Ritát, Egyed Attilát, Sághy Tamást, Kuna Károlyt, Kricsár Kamillt, Kelemen Istvánt, Keller Jánost és Rovó Tamást láthatja a közönség, májusban és júniusban.