„A kezünkbe kell venni a saját sorsunkat, és mi fiatalok készen vagyunk rá. Szeretnénk egészséges, fejlődő európai nemzet építői lenni, de a legkisebb lelkesedésünk is ellankad a talpig felfegyverzett védőruhába öltözött rendőrök láttán. Minden hitünk szertefoszlik abba, hogy a saját országunkért dolgozunk, miközben azt látjuk, hogy a magyar földet eladják a talpunk alól.” – mondta beszédében az egyik "hétköznapi hős", Östör Dániel a Fidesz rendezvényén…

„Jobboldali család tagjaként kisgyermek koromtól fogva azt hallottam otthon, hogyha politikáról volt szó, hogy a Fidesz képviseli leginkább a családunk érdekeit. Már akkor is meggyőződésem volt, hogy ez a párt az enyém, amikor az egész politikából csak annyit láttam, hogy a szüleim szeme felcsillan a Fidesz sikereinek hallatára.” – kezdte beszédét a fiatal fiú – „A 1998-as győzelem számukra egy újjászületés volt. Reményük, egy új világba vetett hitük záloga. Szüleim szemén láttam, hogy valami rendkívüli történt.”

.

Majd így folytatta: Régen volt már, halványodik ez az emlék. 2002 óta nem láttam azokat a reményteli pillantásokat. Elvesztették a hitet abban, hogy egy olyan országban élhetünk majd egyszer, amiben levegőt lehet venni, ahol meghallgatják az emberek véleményét, és ahol a nép akarata szent. Édesapám sokszor mondta, hogy ő nem hitte volna, hogy az életében valaha is elmennek az országból az oroszok, megszűnik a diktatúra.

A nyílt diktatúra megszűnt ugyan, de most az elmúlt 7 évben egy sokkal alattomosabb rendszer jött létre, ami a hatalmon lévő politikusok gátlástalan hatalomvágyából táplálkozik, és azok érdekeit szolgálja. Ki hiszi el Bajnai Gordonról, Gyurcsány Ferencről és a többi karrierista politikusról, akik egész életükben a maguk érdekében cselekedtek, hogy most a legnehezebb, válságos időkben az ország érdekeit nézik.

.

Túlságosan lemaradtunk az országok sorában, hogy bedőljünk ezeknek a hazugságoknak, elhiggyük, hogy minden rendben van, akár otthon is maradhatunk a június 7.-i szavazás napján. A kezünkbe kell venni a saját sorsunkat, és mi fiatalok készen vagyunk rá. Szeretnénk egészséges, fejlődő európai nemzet építői lenni, de a legkisebb lelkesedésünk is ellankad a talpig felfegyverzett védőruhába öltözött rendőrök láttán.

Minden hitünk szertefoszlik abba, hogy a saját országunkért dolgozunk, miközben azt látjuk, hogy a magyar földet eladják a talpunk alól. A multinacionális cégek adómentesen termelnek, miközben a magyar gazdák ezrei fuldokolnak adósságaikban. Nem lehet úgy országot építeni, hogy közben a holnapi kenyerünk megszerzésével vagyunk elfoglalva.

.

Hogy érezzük magunkat Európában otthon, hogyha a mi fiatalok már most azt halljuk, egy a magyarok átlagosan 10 évvel kevesebbet élnek, mint a több nyugat-európai ország tagjai. Ha azt sulykolják belénk, hogy ne is reménykedjünk, mert mire megöregszünk már nem is kapunk nyugdíjat. Hogyan legyünk otthon Európában, ha még a Balatonra sincs pénzünk lemenni kirándulni.

Pedig mi fiatalok igenis szeretnénk megismerni Európát, megtanulni az európaiságot, de az európaiaktól, nem pedig kivénhedt kommunistáktól. Valóban szeretnénk elmenni ebből az országból, de nem úgy, ahogy Gyurcsány Ferenc küldött minket, hogy neki minél kevesebb gondolkodó emberrel kelljen megbirkózni a hatalomért.

.

Tanulni akarunk, hogy soha többé ne kerülhessen az ország ilyen csapdába, hogy soha ne legyen még egy ilyen 7éves rémálmunk. Én hiszek abban, hogy a Fidesz képviselőjelöltjei megteremtik a lehetőséget nekünk fiataloknak, és minden magyar állampolgárnak, hogy újult erővel, reménnyel, a képviselőinkbe vetett bizalommal építsük az országot.

Találkozzunk június 7-én a szavazó urnáknál.

Fotó: Temesvári Márta