A fehérvári egylet nem bírta el, hogy a finálé minden meccsén remekül kosarazó Pongó-Vojvoda páros ma nem volt elég éles, pontos, ketten együtt 17 pontot szereztek, s hét triplakísérletükből egyet sem sikerült értékesíteni! Hozzájuk csatlakozott a két légiós, Ford és DeCosey, akik ugyancsak haloványabbak voltak, mint korábban, igaz, Ford már az előző találkozókon sem hozta azt, amit tud.

Összességében ezek együtt nagyon nagy hátrányt jelentettek. Hiába hozta magát Philmore (20 pont) és Somogyi (15 pont), kettejük produkciója nem volt elég az üdvösséghez. Egyébként még Vojovda és DeCosey ért el kétszámjegyű dobóteljesítményt (10-10 pont), de a szokásosnál ez vékonyabb „mutatvány” volt, mint amit átlagosan tőlük megszokhattunk.

Az várható volt, hogy a két kifacsart csapat nem nyújt majd parádét már csak a nagy tét miatt sem, de ezen a mérkőzésen a kevesebbet hibázó Falco jobb volt és összességében megérdemelten védte meg címét.

Az Alba ezüstje is remek kosárlabdát takar, mindenképpen kalapemelést érdemel edzőjével, Alejandro Zubillagával egyetemben. A spanyol trénerrel 15 győzelem mellett csak háromszor kapott ki a bajnokságban az Alba, a három döntős, idegenbeli meccsen a Falcótól.

Jövőre lehet még ezt is überelni, a magyar mag (Somogyi, Pongó, Vojvoda) adott hozzá, hasonlóan erős hazai gerince senkinek sincs a mezőnyben, bár a Falco Perl-Keller duója sem rossz. Légiósfronton viszont szükséges lesz némi erősítés Fehérváron, olyan univerzális, gyors és jó kezű játékos legalább egy kell, mint a Falconál Cowels.

Egyelőre viszont most jöhet a jól megérdemelt pihenő a szakmai stábnak és a játékosoknak, miközben a vezetők már gőzerővel dolgoznak az új idény keretének kialakításán. Az ezüst is szépen csillog, minden dicséret és elismerés az Albának, hogy újra sok öröm forrásai voltak a fehérvár sportbarátok számára!