Virágh Ildikó és Bakonyi István interjú-kötetét mutatták be tegnap délután a Kodolányi János Főiskola könyvtárában. Az „Arcok Fejérből” és a „Mesterek és tanítványok” című könyveket Győrffy Miklós, a Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék vezetője ajánlotta a közönség figyelmébe, majd a meghívott vendégeket – Azurák Csabát, Mits Gergőt és Vasányi Noémit – hallhatták az érdeklődők.

Vasányi Noémi arról beszélt, hogy milyen büszke arra, hogy a kodolányis diákokat és tanáraikat felvonultató „Mesterek és tanítványokban” együtt szerepelhet egykori (és mai) példaképeivel, s szerinte van létjogosultsága egy ilyen kiadványnak, mert nagyon sok olyan arcot fedezhetünk fel benne, akik interjúját érdemes elolvasni, mert méltók arra, hogy felnézzünk rájuk és tanuljunk tőlük.

Mits Gergő személyes kötődését tárta a hallgatóság elé: a könyv íróját, Bakonyi Istvánt és családját már ifjú kora óta ismeri, az irodalmár felesége tanította is őt. A zenész – aki egyébként a Kodolányi Művészeti Tanszékének vezetője – egy olyan céget alapított, amely a kultúrával és az oktatással foglalkozik, s ebből adódó tapasztalatai alapján bátran kijelentette, hogy igenis vannak olyan gyermekek és szülők, akik a mai világban is érdeklődnek a kultúra iránt.

Fotó: Temesvári Márta

Azurák Csaba pedig elmondta, hogy sokszor halljuk, hogy a tanár akkor örül, ha a diákja túlszárnyalja őt. Ő viszont úgy véli, hogy az alá- és felé rendelő viszony örökké megmarad közte és tanárai között, mert 1. sose lesz olyan hatalmas lexikális tudása, mint mestereinek 2. már a tisztelet miatt is. Bakonyi István kötetét „korlenyomatnak” nevezte, amelyben valaki gyengébb, valaki pedig erősebb nyomot hagy.

A volt diákok után Győrffy Miklós ragadta magához a mikrofont, aki elárulta, hogy a kereskedelmi televíziókhoz igazolt tanítványokat általában „gazfickóknak” nevezi, de vannak kivételek is. Azurák Csaba például – a tanár úr szavával élve - nem „kótyomfitty” televíziózást végez, s ez büszkeséggel tölti el.

Ezt követően Bencédy Józsefhez került a mikrofont, aki szerint minden intézményt a tanítványai éltetnek. „Amíg diákok, nem győzöm őket szidni sok sörért és buliért.” – mondta Bencédy József – „Ha pedig elmennek innen, dagad a szívem és a lelkem, mert látom, milyen sokra viszik, milyen ügyesek és kitartóak.”

A könyvbemutató végén Virágh Ildikó, a Vörösmarty Rádió vezetője, az „Arcok fejérben” rendhagyó kordokumentum létrejöttéről mesélt a közönségnek, s arról, hogy „sokféle mecénás létezik”. Ennek kapcsán pozitív jelzőkkel illette Karsai Bélát, aki számos kulturális intézményt és kiadványt támogat viszonzást nem várva.

Végezetül a jelenlévőknek lehetőségük nyílt arra, hogy kötetlenül elbeszélgessenek a meghívott vendégekkel – ezzel szinte mindenki élt is.