„Gyengeségeimmel hozzád bújok közel, / mert erőt csak az ad, ki szeretőn ölel. / Olyan úton járok Veled kéz a kézben, / melynek csillagpora túlragyog az Égen. / Mi öröktől való, az mindörök marad. / Megmásíthatatlan! A SZERETET szabad!...” – így kezdődik Körmendi Gitta „Angyali gondolatok” című verse, amelyet az Evangélikus Közösségi Ház Gyülekezeti Házában olvashatnak a látogatók Varga Zsuzsa festmény-kiállításán.

Nem elírás: költemények és képzőművészeti alkotások díszítik az evangélikusok Gyülekezeti Házát, pontosabban azt a termet, ahol – már hagyományosan – minden hónapban meghívnak egy alkotót, hogy mutassa be munkáit. Péntek este Varga Zsuzsanna üvegfestményeiből nyílt tárlat, s e képek alatt Körmendi Gitta versei teszik teljessé a „boldog harmóniát”.

Fotó: Temesvári Márta

E két művész már évek óta „összedolgozik” ily’ formában. Egyikük verset ír, a másik a vers hatására festeni kezd, s angyalok, virágok folynak ki kezei közül. A hagyományos üvegfestészetet mellőzve Varga Zsuzsanna saját mintákkal dolgozik, amelyek az alkotási folyamat közben jönnek létre. Nem használ tehát sablonokat, nincsen előzetes vázlata, hanem a szíve vezeti kezét. Témaválasztása, színhasználata nagyfokú érzékenységre utal: fogékony a jóságra, s a szépre.

Az üvegfestészeten túl féldrágakő- és kagylódíszítéses kerámia képeket, gobelineket is készít, s ahogy Körmendi Gitta mondja róla: „Az évek során keze nyomán a rétek, mezők, tengermélyek virágai egy varázslatos metamorfózis lévén felemelkedtek egy áttetszőbb, tisztább valóságba, hogy angyalokként szárnyalhassanak tovább. A szépség és szeretet határtalansága szivárványhidat ível a látható és láthatatlan világ közé, hogy összekösse általa az Eget és a Földet.”