Ocskay Gábor nem mámorosodott meg a sikertől. Tudja, hogy a jelenben kell megterveznie a jövőjét, amelyhez persze nem árt egy tökéletes társ sem. A hoki kapcsán pedig még mindig nem dőlt el a „menni vagy maradni?” – dilemma. Vagy mégis?

- E szép sikerek után honnan és milyen ajánlatokat kaptál?

- Ja, hogy nem kertelünk és egyből bele a közepébe? Hát, legyen. (nevet) Azt hiszem, konkrétumokról még nem nagyon tudok beszélni. Bár közszájon terjed, hogy Csíkszeredáról is megkerestek minket Krisztiánnal: volt egy komoly beszélgetésünk a klubbal, de nem állapodtunk meg. Nekem személy szerint van még egy németországi lehetőségem is, valamint a válogatott edzőim is mondták, hogy szívesen beszélnének velem a jövőmmel kapcsolatban.

- Palkovics Krisztiánnak van menedzsere, neked meg nincs. Miért?

- Mert nem láttam értelmét. Úgy gondoltam, hogy annyira előtérben vagyunk, hogy ha valaki esetlegesen számít rám, akkor biztos, hogy meg tud keresni és megtalálja azt a fórumot, ahol el tud érni. Ezzel a bajnoksággal minden bizonnyal nő az ázsiónk. Hihetetlen, hogy Krisztián milyen szezont produkált. De talán mi is felvettük mellette a kesztyűt, és a világbajnokságon megmutattuk, hogy a fehérvári klub milyen alapokat rakott le az elmúlt huszonöt évben. Annyira friss egyébként ez az egész, hiszen csak két hete jöttünk haza.

- Eddig nem gondolkoztál azon, hogy máshova igazolj?

- Voltam ugyan a cseheknél próbajátékon, de a magánéletem mindig úgy alakult, hogy maradnom kellett. Aztán volt olyan szituáció is, hogy a klubnak volt rám nagy szüksége. Meg kell jegyezni, hogy egy ilyen döntés egy ilyen városban és egy ilyen klubban azért mindig befolyásolt és nem elhanyagolható az a hihetetlen szeretet sem, ami körülvesz bennünket.

- Gondolom, a nők szeretete is. Főleg e szép sikerek után.

- Úgy látom, nagyon kellemes kérdéseket kapok. (nevet) Erről nem nagyon tudok nyilatkozni, mivel valószínűleg csukott szemekkel és zárt fülekkel járok. Ennek az az oka, hogy van egy menyasszonyom.

- Esküvő?

- Az is tervben van. Idén szerettük volna, de most túl sok dolog történt körülöttünk. Itt van ez a nagy felhajtás, meg lakást is vásároltunk, úgyhogy tolódni fog a dolog. Meg különben is komolyan el kell döntenünk, hogy mi lesz a jövőnkkel.

- A kedvesedre céloztál, amikor azt mondtad, hogy a magánéleted miatt maradtál itthon?

- Igen. Nagyon friss volt még akkor ugyan a kapcsolat, de ha valaki rátalál a tökéletes társra, meg, ha az illető hölgynek is olyan a munkahelye, ami itt tartja, akkor mérlegelni kell.

- Mivel foglalkozik a párod?

- Divatszerkesztő az ELLE magazinnál.

- Ezek szerint akkor nem igazolsz külföldre?

- A kapcsolatunk most annyira erős, hogy tett nekem egy olyan kijelentés, hogy ha menni akarok, követ bárhová. Ez nagyon jól esett. Egyébként az a normális menete a dolgoknak, hogy először is a fehérvári klubbal megbeszéljük, hogy mi legyen. Persze, erre most mindenki azt mondja, hogy könnyű nekem, csak leülök a faterral dumálni és kész. De azért látni kell azt, hogy van még max két-három évünk, amikor meg kell alapoznunk a jövőnket. Az, hogy most milyen sikeresek vagyunk, hogy már a csapból is a jégkorong folyik, az nagyon jó. De még jobb lenne, ha a klubbunk látná ennek a forintos oldalát is.

- Úgy érzem a hangodból, volt már problémád abból, hogy az apád és a szakmád igen közel állnak egymáshoz.

- Valóban nem egyszerű ezzel élni. Hihetetlenül irigyek tudnak lenni az emberek, és nem azt nézik, hogy mennyi munka van az eredmények mögött. Október környékén, amikor az Alba Volánt ki akarták zárni a magyar bajnokságról, sok gáncsoskodónk volt, de megadtuk nekik a kellő választ ezzel a sikertörténettel.

- Jövőbeli terveid?

- Először is több ilyen kellemes riportot adni (nevet), ilyen jó kis kérdéseket kapni úgy csípőből (még jobban nevet), a másik oldalon pedig az, hogy a családom legyen egészséges és beinduljon egy olyan vállalkozásom, amely alappillére lehet a jövőmnek. És valamikor majd egy utódot is szeretnék.