A „borzongás” szó többféle érzést is magába foglal: „lúdbőrözhetünk” az időjárás változékonysága miatt (ld.: hírtelen hideg lesz), a Kedvestől jövő gyengéd érintéstől, s ott vannak még a hangok. Ami szintén lehet jó vagy rossz – a „felszíni” hatás néha nem különböztethető meg, de a lélek mélységeibe tekintve már igencsak jelentős különbségeket fedezhetünk fel. S, hogy miért jutott ez most eszembe? Mert a Jubilance Singers and Orchestra legutóbbi koncertjének minden pillanatában „borzongtam”.

A kanadai együttest a Pünkösdi és az Evangélikus Gyülekezet hívta meg Székesfehérvárra, hogy a hívek megismerhessék különleges zenéjüket.

A koncert elején vezetőjük elmondta: 1982 óta utaznak a világban, hogy egyfajta „missziós team”-ként közvetítsék és igehirdetésként használják a muzsikát. – Ezt támasztja alá az is, hogy koncertjeiken tanúságtevő magyarázatokat is adnak a dalokhoz.

.

Az egyik ének előtt például egy történetet hallhatott a közönség: egy kanadai férfiról, aki dúsgazdag volt, „gyermekekben bővelkedett”, s tökéletes harmóniában élt feleségével. Aztán az egyik fia megbetegedett, meghalt, néhány hét múlva egy tűzvészben elveszett minden vagyona, s a lányai is meghaltak egy hajóbalesetben – amit a felesége szerencsésen túlélt.

Mégis volt hite, amelyből erőt merítve még egy dalt is írt azon hullámsír felett, ahol gyermekei elmerültek. – Többek között ezt is előadta az együttes (magyar nyelvű „vezérszólammal”!), amely tagjai mind professzionális módon tanulta a zenét és az éneket, s szinte mindannyian nemcsak egy hangszerhez értenek, ahogy a hegedűs lányoknak nemcsak kezük, hanem torkuk is aranyat ér.

.

A Jubilance Singers and Orchestra kapcsolódása Magyarországhoz egyébiránt még 1982. augusztusára tehető: akkor Bécsben léptek fel, s úgy érezték, el kell jönniük hazánkba is. Az indulás előtti napon egy barátjuk megkérte őket, hogy csempésszenek át a határon 200 Bibliát, mert ugye akkor - enyhén szólva sem – örült a „hatalom”, ha valaki templomba ment, sőt!

A művészek azonban nem hátráltak meg. Az indulás előtti este részt vettek egy hosszú imaórán, s éjjel, 23 órakor, viharos időben elérkeztek a határhoz. Az útlevél-ellenőrzéskor pedig úgy döntöttek, hogy nem fognak hazudni, hanem inkább azért imádkoznak, hogy az Úr takarja el a vámosok szemét: kinyitották az autók csomagtartóját, ahol a Szentírások le se voltak takarva. A vámos pedig egy szó nélkül átengedte őket.

Fotó: Temesvári Márta

Hajnalban már Budapesten voltak, ahol találkoztak egy fiatal lánnyal, aki elmondta nekik, hogy egyszer majd bibliaiskolába megy, s ebben senki se akadályozhatja meg! – S ez a lány (mára már „asszony”), Pálosy Eszter tolmácsolta most, a Zichy-ligetben e szavakat bizonyítván az akarat és a hit elképzelhetetlenül hatalmas erejét…