Kezdjük egy kis statisztikával: 29 éves, zuglói születésű, 178 cm magas, 75 kg. Eddig 179 NB-I-es mérkőzésen lépett pályára és 18 gól fűződik a nevéhez. Háromszor volt válogatott. Klubunkhoz idén januárban került. Két gyermek édesapja, lánya három, fia egy éves.

Miközben Attila pályafutásáról mesélt, igencsak össze kellett szednie magát ahhoz, hogy évszámokkal együtt fel tudja idézni azon klubok sorát, ahol az elmúlt bő tíz évben megfordult. Kissrácként nagyapja vitte le először a futballpályára Budapesten, méghozzá a zuglói Telefongyárba, ahonnan egy-két év múlva a Vasasba vitték volna, ám...

- Nyolc évesen elszenvedtem első sérülésemet: a bokámban levált a porc - mesélte a középpályás. - Azóta is sok gondom akadt ezzel az izületemmel. Így aztán a Vasas helyett, az általános iskolai testnevelő tanáromnak köszönhetően a BVSC-ben folytattam a focit. Ott jártam végig az utánpótlás csapatokat, majd a tartalékcsapatot. Első NB-I-es meccsemet is a BVSC színeiben játszottam, nem sokkal 18. születésnapom előtt, az MTK ellen.

Attila emlékeibe erőteljesen bevésődött az a nap. A szünet után állt be játszani, s mindjárt hatalmas ziccer helyzetbe került, de kihagyta. Ezután 2-0-ra kikaptak. Azóta is sokszor eszébe jut, talán másként alakulhatott volna az élete, ha akkor eredményes...

- 1998-ban egy edzőváltást követően Szegedre kerültem a másodosztályba fél évre. A rossz körülmények között - talán egyszer kaptunk fizetést - rosszul is éreztem magam. Szerencsére volt visszautam a nevelőegyesületemhez, Budapestre. Sándor István irányítása alatt elég sok játéklehetőséget kaptam. Egy év után azonban a BVSC kiesett az első osztályból.

Ismét egy év NB-II következett, majd 2000-ben a Vasashoz igazolt, ám a bajnokság végén a Vasas is kiesett a legfelső osztályból. A következő esztendőket is az állandó „vándorlás" jellemezte: REAC, UTE, ismét REAC és végül FC Fehérvár. Attilának azonban semmi sem tudta kedvét szegni, mindig megtalálta a helyzet pozitív oldalát.

- Alapjában véve az új környezet mindig új energiát adott. Ha egyesével kéne elemeznem a klubjaim? A BVSC-ben nőttem fel, ezért mindig közel állt a szívemhez. A Vasas jelentette az első komoly kihívást: egy nagy, patinás egyesület, ismert nevekkel. Sokat fejlődtem ott. A REAC-ban nagyon családias, jó hangulat uralkodott, remek volt az összetartás. Az UTE pedig egy sikeres, kiemelkedő klub, hatalmas szurkolótáborral, az ember valahogy jobban „érzi" ott a focit.

Legnagyobb sikerének azt tartja, hogy a magyar válogatott színeiben az Old Trafford üde zöld füvén játszhatott. Pályafutásával kapcsolatban középpályásunk rövid összegzése szerint minden alkalommal, amikor jobb lehetősége adódott volna, vagy jobb formába került volna, közbejött valami. Igaz ez a külföldi szerződésekre is. Éppen most, amikor megkeresték Törökországból, megint beütött a krach: sérvgyanúval műtik.

- Ha minden jól megy, a laparaszkópos műtétet követően egy hét múlva már kocoghatok és néhány hét múlva teljes erőbedobással dolgozhatok tovább. Remélem hozzájárulhatok a csapat elé tűzött célok eléréséhez és jobban megy majd a játék, mint tavasszal.