Egy bajnoki rájátszásban már nincs könnyű meccs és nem az erőviszonyok, kizárólag a teljesítmény számít. Közhely, de most is igaz. Ment a matekozás persze megint, az utolsó fordulókban már mindenki kombinált, hol végez a csapat, hol az ellenfelek, kivel futunk össze a rájátszásban és mi lenne jó. Ez a szurkolók kedvenc elfoglaltsága közé tartozik az alapszakasz vége felé, persze jobb, mint azon izgulni, egyáltalán bejutunk-e a playoffba. Bejutottunk, a leosztás közismert, most pedig alighanem el kell felejteni az előzetes kalkulációkat.

 

-Erősebbek vagyunk, mint a Pécs. A miénk a jobb csapat. De ez nem számít, csak az számít, a pályán ki nyújt többet, mert az fog nyerni - így adja meg az alaphangot az amúgy is dramaturgiai csúcsteljesítmények számító rájátszás elé Braniszlav Dzunics.

 

Végül is, ez az igazi sport, ki-ki párbaj két csapat között, ahol, ha van is javítási lehetőség, minden hiba mázsás terhet pakolhat a jobb csapatok vállára is. És eljön a pillanat, amikor már nincs visszaút. Hogy ez az Albacomp Fehérvár - Pécs párharcban melyik fél számára és mikor érkezik el, azt megjósolni lehetetlen - éppen azért, mert egy rájátszásban nem lehet csak az alapszakasz számaiból kiindulni.

 

Mindenki tudja, hogy a második helyen végzett Alba elvileg erősebb a hetedik Pécsnél, és azt is, hogy az idegenben kezdő baranyaiak semmiféle teherrel nem küzdenek. A feldobás pillanatában. Aztán már az első meccs is alakulhat úgy, hogy hirtelen egy nagy lehetőség kapujában rájuk zúdul: akár nyerhetnek is.

 

A fehérváriak célja természetesen, hogy ez ne következzen be. Sem az első, sem a későbbi meccseken is - de az idegenbeli playoff-rangadóknak megint csak külön lélektana van. Miként az egész párharcnak, sőt, az egész további rájátszásnak. Mert talán azt sem véletlenül feszegetik sokszor, érdemes-e simán tovább jutnia egy csapatnak, többet pihennie, kiesni a ritumsból - vagy ez mégis csak jobb, mint öt meccsen át izzadni, szenvedni és lélegzetvétel után nekiesni a további feladatoknak? Teoretikus kérdések egyelőre, de ott motoszkálnak a szakember fejében is.

 

- Nem tudom megmondani, jó lesz-e ha három meccsen továbbjutunk. Nyilván minden erőnkkel erre fogunk törekedni, a meccseket megnyerni megyünk fel a pályára. De, hogy ha sikerül, és utána két hétig várunk a következőre, nem tudom, milyen hatással lenne ránk. Mindegy, most nem ezen rágódunk - mondja erről Braniszlav Dzunics.

 

Hanem a Pécsen, amely nem utolsó helyen jutott be a rájátszásba, ez is figyelmeztető. Még akkor is, ha két sima győzelme van ellene az Albának. Az már nem számít - most a legjobbat kell nyújtania mindenkinek, hogy behúzzuk az első győzelmet, hazai pályán.

 

- Ha jól játszunk, nem lesz gond, de tényleg mindenkinek hoznia kell magát. A Pécsnek jó külső sora van, ha hagyjuk, hogy az ő ritmusukban menjen a játék, gondban lehetünk. Nekünk a sajátunkat kell diktálni. Palánk alatt fölényben vagyunk velük szemben, csak az aggaszt, hogy ahányszor ilyen helyzetben voltunk egy meccs előtt a szezonban, általában a mi centereink sem teljesítettek jól... A kupadöntőn főleg a négyes poszton voltunk gondban, most kint is, bent is nekünk kell dominálni - mutatott rá a remélt siker kulcsára a fehérvári mester.

 

A Vodafone Sportcentrumban kezdődik tehát a rájátszás számunkra - ilyenkor nemcsak a csapatok, a közönség is egészen más hangulatban van, mint korábban. Elkezdődik a bajnokság lényege, a várt nagy párharcok sora. Jöjjenek minél többen bizonyítani, hogy a pályaelőny, amiért megharcolt, amit kiérdemelt a csapat, valóban megvan és egyáltalán nem mellékes. A közönséggel a háta mögött Székesfehérváron nagyon nehezen legyőzhető az Albacomp, ezt számtalanszor bizonyította és a Pécs ellen is igazolni akarja.

 

Tiszteljük az ellenfelet, nem könnyű, nem félvállról vehető a feladat, de meg kell oldani, erélyesen, határozottan belépni a 2012-es rájátszásba.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."