„Nem bírom tovább”!-mondjuk ezt gyakorta; ki ekkor, ki akkor. És egyre gyakrabban, mert az élet tele van megoldhatatlan problémákkal. Ezt az Úr Jézus is tudta, és tudja ma is. Az „emberi erőforrások” végesek. Az apostolokkal együtt töltött évei meggyőzték őt arról, hogy isteni segítség nélkül az ő Örömhíre helyi szekta szinten marad, és rövid időn belül eltűnik. Ezért mondta, hogy jobb ha ő elmegy, mert különben nem tudja elküldeni a Szent Lelket, aki majd erőt, energiát ad nekik.

 

Pünkösd környékén jó ezen elgondolkodni; és a jézusi parancsot összehasonlítani az apostolok tényleges képességeivel.

 

Hiszen nem kisebb feladatot bízott rájuk, mint a világ meghódítását. Hogy tudták volna a rablógyilkosokkal együtt kivégzett Jézus tanítását elfogadtatni a görög-római kultúra fölényében élő bölcselőkkel, Platon, Szokratész, Aristotelész filozófiáján nevelkedő Zeusz és Jupiter imádókkal, Ovidiusz hedonistáival azt az evangéliumot, mely igazságra, a halált, a szenvedést is elviselő szeretetre, az önmegtagadást is dicsőítő erkölcsre épül. Hisz ezeket mind a mai napig legtöbben „Isten oktalanságának” nevezik (Szent Pál zseniális meglátása szerint).

 

És tegyük még hozzá azt is, hogy Jézus apostolai közül kevesen tudtak írni, olvasni.; legtöbbjük még át sem lépte saját hazája határát. Karakterük sem volt acélból.

 

Gondoljunk a mesterét pénzért eláruló Júdásra, a szenvedéstől rettegő s legjobb barátját megtagadó Simon-Péterre, meg a többire, akik nagycsütörtök éjjelén gyáván elfutottak és magára hagyták Jézust.

 

Ezekkel mire ment volna a világ megváltója?Teremtő Lélek nélkül s e m m i r e!

 

Ha „nem bírom tovább”, hívom és leesdem életemre, karakteremre, sorsomra, családomra, egyházamra,. hazámra a pünkösdi lángot.

 

Veni Creator Spiritus!