A 2009-2010-es bajnoki év őszi szezonjában a Videoton három sorozatban volt érdekelt: a Soproni Ligában, a Magyar Kupában és a Ligakupában. A csapat szezon eleji célkitűzései között a Magyar Kupában a döntőbe jutás, míg a Soproni Ligában az első három hely valamelyikének megszerzése szerepelt. A szombati mérkőzést követően arra kértük dr. Mezey György vezetőedzőt, értékelje az őszt.

„Úgy gondolom, az egész szezont egységében kell vizsgálnunk, de több aspektusból, s aztán levonni azokat a tanulságokat, amelyek előbbre visznek. Röviden előrebocsátva annyit, hogy a bajnokságban a vártnál jobban teljesítettünk, a Magyar Kupát azonban továbbra sem tudom értékelni. A ködbe szakadt hazai találkozót ma sem tudom igazán hová tenni, az egész mérkőzés alatt olyan érzésem volt, mintha egy másik bolygón játszottunk volna, miközben egyik csapat sem kapott igazán kibontakozni.

A visszavágón viszont kínos játékvezetői tévedés áldozatai lettünk. Ritkán adatik meg egy edző életében, hogy azzal az érzéssel üljön le a kispadra, meglesz a kívánt eredmény. Derült égből villámcsapásként ért az a bírói döntés, amely tulajdonképpen megadta nekünk a kegyelemdöfést. A Ligakupában – amelyet főleg arra használtunk, hogy a kevesebbet játszók jussanak szóhoz - hoztuk a kötelezőt, első helyen jutottunk tovább a csoportunkból.

Tovább kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy ezt a csapatot hogyan tudjuk beilleszteni a fehérvári, illetve a Fejér megyei közegbe, mert sajnos nem alakult ki – a jó eredmények és a látványos játék ellenére sem – az a hangulat, amely lökné előre a csapatot. Nagy szívfájdalmam, hogy egy-egy fontos bajnoki összecsapásra alig 2000 néző látogat ki. A közönségen túl persze más is kell ahhoz, hogy megvalósuljanak azok az álmok, amelyeket dédelgetnek a vezetőink, a játékosaink, és a szurkolók. Mindennek össze kell állnia: a gazdasági háttérnek, a játékoskeretnek, a szakmai munkának, sőt a csapat körül dolgozó emberek tevékenységének is.

Mindenkinek egy irányban kell haladnia, s ugyanazt a célt szolgálnia. Örömmel mondhatom, hogy a gazdasági és a szakmai háttér továbbra is kitűnő, van egy nagyszerű akadémiánk, ahol a technikai centrumunk működik és Fehérváron egy – ugyan modernizálásra váró, de – remek létesítményünk. A háttérmunkák terén azonban, ha csak apró is, de van még javítanivalónk. A bajnokságot jól zártuk, hiszen vezetjük a tabellát, a legtöbb gólt rúgtuk és nekünk a legjobb a gólkülönbségünk. Egységes, szemmel láthatóan is bizonyos szakmai követeléseket betartó csapatunk van. Az idén próbáltunk agresszívebb, támadóbb futballt játszani, hogy a közönséget is kiszolgáljuk, tűzbe hozzuk.

De, még nem vagyunk a csúcson. Futballistáink koncentráltabbak, profibbak, ami annak is köszönhető, hogy rendszeresen ellenőrizzük a mutatóikat, s számon kérjük rajtuk az előírtak betartását. Ami a nyári igazolásainkat illeti, vétettünk hibákat is, kerültek ide olyan játékosok, akiknek nem itt lenne a helyük, de mentségünkre legyen mondva, bizonyos dolgokat csak menet közben tapasztalhatunk meg. Természetesen a téli átigazolási időszakban is lesznek változások, lesznek érkezők és távozók.

Folyamatosan figyelem azoknak a nagy, nemzetközi együtteseknél dolgozó edzőknek a munkáját, akik közül többet személyesen is ismerek és azt látom, hogy folyamatosan építgetik csapataikat, fiatalítanak, újítanak. Azért, mert szakmailag változtatni kell a csapatszerkezeten, s az újba nem mindenki illik bele, vagy azért, mert jó pénzért tudnak értékesíteni valakit, s helyükre új emberek kellenek. Nálunk is indokolt szakmailag néhány új játékos igazolása. Már folyamatban vannak tárgyalások, egyelőre azonban konkrét neveket nem mondhatok. Abban a pillanatban, amikor realitássá válik egy-egy igazolás, tájékoztatjuk a szurkolókat.

Minden poszton jól jönne minőségi igazolás. Régi neveket visszasírni, visszahozni a Videotonba badarság, mert az ilyen jellegű igazolások a múltba mutatnának vissza, nekünk pedig a jövőt kell építenünk. Egy szó, mint száz, a csapat változtatása elkerülhetetlen. Ezzel egyidejűleg számolnunk kell azzal is, hogy tőlünk is vásárolnak meg játékosokat. Nem titok, hogy Nagy, Alves, Horváth több külföldi csapat listáján is szerepel. Gondolnunk kell arra, ha kulcsemberek távoznak, meglegyenek a helyükbe lépők, az utódlás problémamentes és folyamatos legyen. Ha már az igazolásoknál tartunk, figyelembe kell venni bizonyos érdekeket.

Akiknek lejár nálunk a szerződése, azzal meg kell állapodjunk, mert ha szabadon igazolhatóvá válnak, a klub nem keveset „bukik” rajtuk. Általában véve elmondható, hogy minden egyesület nyitott olyan játékosokkal való tárgyalásra, akiknek a szerződése rövidesen lejár. Mi azonban előrelátóan újraszerződtünk az ilyen játékosainkkal. Alves-zel tart most éppen a „huza-vona”, mert ugyan még másfél évig érvényes a kontraktusa, szeretnénk már most meghosszabbítani azt. Nem könnyű, sok csapat keresi. Beszéljünk néhány játékos idei szerepléséről nyíltan, hiszen a szurkolók is látták, látják, ki hogyan teljesített.

Nem tudom hová tenni Demjén Gábort, akit ragyogó képességű futballistának tartok, de Fehérváron valahogy nem kapott lábra. A befektetett pénzhez képest keveset mutatott Milan Purovics, bár elismerem, hogy a folyamatos jó teljesítmény miatt – tudva lévő, hogy a gólkirály Alves, illetve a 7 gólos Sitku is az ő posztján játszik - csereként nem is kapott annyi lehetőséget.

Alison viselkedése a Paks elleni Ligakupa mérkőzésen elfogadhatatlan, az ország egyik elismert, jó csapatában senki nem engedheti meg magának, hogy visszaszóljon az edzőnek, majd a mezt földhöz vágva hagyja el a pályát. Vannak bizonyos törvények, amiket mindenkinek be kell tartania. Ezt ő nem tette meg, ezért nem volt helye tovább közöttünk, visszakerült az NB-II-es keretbe. Ugyanez történt Radoviccsal, aki sértődötten, flegmán játszott Lipták idekerülését követően, s ez rombolta a csapatban a morált. Farkas II Balázs még ma is talány számomra. Tehetséges, jó futballista, ezt minden megmozdulásából látom.

Ugyanakkor a csapat játékába be nem illeszthető fogaskerék: adott helyzetben azt csinálja, amiről úgy gondolja, hogy számára a legjobb, holott neki azt kéne csinálnia, ami a csapat számára a legjobb. Emiatt sokszor küszködik saját magával, s remélhetőleg meg tudja vívni ezt a harcot. Komoly tavaszt várok tőle. A csapat egészével kapcsolatban azt mondhatom, mindenkitől többet kaptam, mint amit vártam. A fiúk be akarták hozni azt a morális és szakmai lemaradást, amiről tudták, hogy behozható. Bizonyítani akartak.

Vannak itt néhányan, akik évekre mintha eltűntek volna. Említhetném Farkas Balázst, aki még újpesti korában az ország egyik legjobb védekező középpályásának számított, s szerepelt a válogatottban is. Aztán eltelt négy év – kérdezhetnénk mi történt vele – s most, harmincon túl ismét meghívta a szövetségi kapitány a nemzeti tizenegybe. Balázs kiváló ember, keményen dolgozik, küzd, s ennek köszönheti, hogy ismét ott van a legjobbak között.

Az alapozási időszakban hatalmas munka vár ránk, ami pedig a tavaszi szezont illeti, a bajnoki aranyérem sorsa szerintem a Debrecen, az Újpest és közöttünk dől el. Előbbit egy kicsit előbbre tartom, hiszen a frissen szerzett nemzetközi rutinjuk nagy előnyt jelent a magyar bajnokságban. A jelek azonban azt mutatják, hogy a végelszámolásnál biztosan ott leszünk mi is.”