A Bazilika oldalánál lévő Emlékkeresztnél – a zászlók bevonulása és a Himnusz eléneklése után - Vargha Tamás beszédjében először Arany Jánost idézte, '56-ra utalva - ”Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak…” -, majd Orbán Viktort idézte: „A forradalmakhoz nincs szükség tehetségre, nem kell rendkívülinek lenni. A forradalomhoz egyszerre sok ember hite kell, amit át lehet egymásnak adni, egymás közelében meg lehet sokszorozni. A forradalmakat dühös emberek robbantják ki”.
Az embereket akkor a harag, a tiltakozás az intézményeket, a mindennapokat, a legszemélyesebb kapcsolatokat sőt, az emberek személyiségének leglényegét is bitorló zsarnok hatalom elleni harag vitte az utcára - mondta. Aztán az áradat felszínre dobta vezetőit, sem külső erő, sem belső konspiráció nem játszott szerepet a magyarországi kommunizmus összeomlásában. A harcban elesettek sírján már a fegyverropogás alatt is gyertyák gyúltak - folytatta. „Október tűzvirágai” a mécsesek, gyertyák ma is meggyulladnak az emlékhelyeken. Azután a kádári megtorlás rémtettei következtek, hogy újra a félelem legyen úrrá a lelkeken.
Mit tehetünk ma? - zárta beszédjét. Vörösmartyval kérdezzük: „Mi dolgunk a világon?” Nos, egy népességében vészesen fogyatkozó, gazdaságilag tönkretett, társadalmilag-politikailag megosztott, erkölcsében megromlott ország jövője a tét. A parancs: ”…küzdeni, / Erőnk szerint a legnemesbekért !”
Őt Cser-Palkovics András követte a mikrofonnál, aki szerint 1956 legjellemzőbb vonása, hogy boldogság ült azok arcán, akik lerázták magukról béklyóikat. A bátorság forradalma volt '56, és még a tankok fenyegetése sem tudta megfékezni az emberek szabadságvágyát. '56-nak köszönhetjük – folytatta -, hogy a világ megismerte és tisztelte (sőt a mai napig tiszteli ezért a tettéért) Magyarországot, hogy felemelő volt magyarnak lenni. '56 mindenki forradalma volt – mondta Cser-Palkovics András -, egyedül azoké nem, akik ellene keltek, és akiknek a parancsára, közreműködésével az orosz tankok a tömegbe lőttek, Fehérváron is hat embert ölve meg így.
Városunkban is a diákok voltak az események elindítói, de aztán munkások, asszonyok, köznapi emberek csatlakoztak hozzájuk. '56 hősei nem voltak megvásárolhatók folytatta – és azok sem, akik szeretteiket sem temetni, sem gyászolni nem tudták a terror évei alatt. A diktatúra – bár a testet börtönözte be – a lelkeket akarta gúzsba kötni – folytatta.
A börtön és a hazugságok mellett akár a „gulyáskommunizmus” délibábjával is, míg aztán '89-ben újra felfénylettek '56 eszméi. De míg voltak, akik a becsület útján indultak el, akadtak, akik a hazugság útján jártak tovább, ám 2010-ben az emberek egyértelműen kinyilvánították: a hit, a becsület, a remény útját akarják járni! Maradjunk hát hűek '56 eszményeihez – fejezte be Székesfehérvár polgármestere -, és teremtsük meg Fehérváron is az áhított jövőt.
A beszédeket követően a megye és a város vezetői, az egyházak, a fegyveres testületek, a politikai és a civil szervezetek vezetői és képviselői, majd az ünnepség más résztvevői helyezték el koszorúikat, virágaikat az emlékműnél.
| Hozzászólások |
|