Biztosan láttál már az Interneten képeket egy olyan élőlényről, mely vízben él, aranyos kis kezecskéi vannak picike ujjacskákkal, mosolygós a pofija és különlegességét fokozza, hogy ha megsérül, akkor meggyógyítja magát. Ez utóbbit én is tapasztaltam, amikor az első csodalény hozzám került: az egyik végtagja nem volt meg, ám idővel újra kinőtt. Az axik képesek a lábukat, a farkukat, több belső szervüket is visszanöveszteni, akár még a szívük és az agyuk egy részét is. 

Az axolotl elnevezés is erre a megújulási képességre utal: Xolotl a halál és az újjászületés kutya alakú istene. Az azték mitológia szerint az istenek megölték az első embereket és egy Xolotl által hozott emberi csontból teremtették újra őket. 

Többek között kiemelkedő regenerációs tulajdonsága miatt is került veszélybe az élete e szépségeknek, mert nagyon sok laboratóriumi kísérletet végeztek el rajtuk. Súlyosan veszélyeztetett fajról van szó, a Washingtoni Egyezmény II. függelékében is szerepel. 

Az IUCN már 2006-ban kritikus állapotúnak minősítette az egyedszámot. Természetes élőhelyén 1998-ban 6000 példányt számoltak (/km2), 2004-ben 1000-t, 2008-ban 100-at, 2009-ben pedig 700-1200 közé tették a vadon élő össz-létszámot! 2013-ban indult egy kereső csapat, hogy a populációt felbecsülje: egyetlen példányt sem találtak. Egy évre rá egyetlen axolotl került a kutatók elé. (Ha 20 éven át nem találnak vadon élő példányt a hálózások alkalmával, akkor az IUCN vörös listáján természetből kipusztult kategóriába kerülnek az axik.)

Az axik őshazája Mexikó, a lelőhely pedig Xochimilco csatornáinál van. Egykor nagy számban fordult elő lábas halacska a Texococo-tónál és a Zumpango-tóban is. Az axik példányszámának csökkenését jelentősen befolyásolta, hogy az élőhely mellé egy egyre népesedő város épült, környezetszennyezési folyamat indult el, a tavat átépítették, lecsapolták, mezőgazdasági rendszerré alakították át. 

Az is fontos tényező volt, hogy a később betelepített halfajok fő táplálékként fogyasztották, valamint, hogy a helyi lakosok a népi gyógyászat alapanyagaként és igazi ínyenc fogásént tekintettek rájuk. Az aztékok gyakran szolgálták fel díszfogásként ünnepi eseményeken.

E halacskák érdekessége az is, hogy tüdős-kopoltyúsak. Vagyis ha túl kevés a vízben az oxigén, akkor felúsznak és tüdővel veszik a levegőt. Ebből már nyilvánvaló, hogy a kétéltűek osztályába tartoznak, azon belül pedig a farkos kétéltűek rendjébe és a harántfogúgőte-félék családjába. Itt megjegyezném, hogy állatkínzásnak minősül, ha valaki kiveszi a vízből, hogy megnézze, hogyan alakul át szegény állat szárazföldivé, mert ez nagyon-nagyon ritkán fordul elő és a kísérlet vége kimúlással zárul!

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://fmc.hu/2022/08/31/axolotl-cukisag-felsofokon