Jogosan aggódhattak a röplabdarajongók, hogy sikerül-e megtartani a székesfehérvári helyszínen megrendezendő MÁV Előre - Békéscsaba találkozót, az ismét kialakult „hó helyzet” miatt. Szerencsére, a BRSE - busz időben befutott, így megrendezésre került a mérkőzés, ráadásul nagyon baráti állapotok uralkodtak, – már ami a két ellenfelet és a szurkolótáborokat illeti. Nem volt fagyos a hangulat, bár a termet most leginkább a játék melegítette fel…, mert izzott a levegő, pörgött a labda, jó kis „erőmérő” volt ez.

A két csapat gyakorlatilag végig fej-fej mellett haladt, s szép megoldásokban sem volt hiány, nem lehet okunk a panaszra. A MÁV fiatal tehetségei méltó ellenfeleknek bizonyultak az egyébként látványosan kitűnő (– szemre mindenképp kiemelkednek ezek az atletikus, edzett, kimunkált testű hölgyek, még az Extraligából is –) fizikai adottságokkal rendelkező csabaiaknak, az agresszív menetekben partnerek tudtak maradni. Most nem is volt annyira „csípős ez a csabai”, mint legutóbb, volt idő elfogyasztani, megemészteni…

A második szett még szorosabbnak ígérkezett. Be is jött a nemrég névnapos Papp Dóra – édesanyjának, – aki szintén említésre méltó röplabdázó múlttal rendelkezik – szakértő jóslata, miszerint; „bizony fel fog ébredni az ellen, most kell vigyázni, most jól felszívják majd magukat”. Így, is történt. Ráadásul, itt jól mérhető volt a különbség, az eredményjelzőn is. Annak ellenére, hogy – minden elfogultság nélkül állítható –, lányának, minden lánynak jól ment, – mivel a szinte megnyert szettek sokszor már szinte „hazai zsebeket” melengettek –, valahogy mégis kicsúsztak a kezekből idő előtt…

Bosszantó volt, hogy időnként 3-4 labda is elúszott egyhuzamban, és mindkét oldalról sok volt a rontott szerva. Habár egyik együttes sem „tepert” ezúttal a diadalért – részint a lebetegedések, pihenés hiánya, már fixálódni látszó tabella miatt –, nem mondható el senkiről, hogy „eladta volna a meccset”. Tisztességesen folyt le a csatározás. Az első szett így nem csak „hivatalból” került a hazaiakhoz, megérdemelték, szépen összeszedték a végére. Mellőzni tudták a közbeeső hibákat és bátran ellentámadtak, – amire nem volt hirtelen reakció – ez volt a részsiker kulcsa.

Természetesen, meg-megvillantak olyan elemek, melyekre korábban is rácsodálkozhattunk. Így a Tálas-féle „pörgetett beemelés”, amellyel majd’ minden meccsen megajándékozza az „elkövető” a fehérváriakat. Persze, a legváratlanabb pillanatban jön elő vele, hogy azért nehogy előre kiszagolják… Dzunic Annára is felfigyelhettünk, mert egy akkora megütött pontot produkált, hogy csaknem gellert kapott. Sok ilyet kellene még…

Persze, ugyanígy nem szabad megfeledkezni a szokásosan jól működő Antal-Tálas-Vacsi hármasról sem. Örvendetesek voltak Pintér szép megoldásai is, de a Veszprémből igazolt Borsos-Zsoldos duó sem maradt el. Emellett ki lehetne, és ki kell emelni a teljes hazai gárdát, felsorolni a teljes névsort, mert ezen a „gálán” (amely valóban az volt) mindenki mutatott valami maradandót, kivétel nélkül.

Nem akarok adós maradni, és nem csak kötelességből, hanem jó szívvel teszek említést Bucsi Barbara, Fésüs Erzsébet frappáns megoldásaira, de úgy hiszem, itt is „csapatot lehetne sorolni”, mert habár voltak hibák – ezt egy szigorú, de igazságos edző bizonnyal nehezebben bocsátja meg –, elkápráztatták a nézőket egy-egy összeszedett, egymásra hangolt mozgásukkal, trükkös mentéseikkel előkészített, bivalyerős csapással. A BRSE nagy százalékkal összepattogtatta, atlétikusan kibalettozta a labdákat…

Elmondható, hogy: győzött a látogatók rutinja és helytállása, a MÁV Előrét, pedig dícséri kitartása – sokszor nehéz helyzetből állt fel, több pontos hátrányt visszahozva – és ügyessége, mindenki más pedig gazdagabb lett egy kellemes emlékkel, egy mérkőzéssel, ahol valódi röplabdázás történt. Miért is volt ez még – a fentieken kívül – „barátságos” és lazább hangulatú?

Az edzői nyilatkozatok szolgálnak erre válaszként:

Fésüs Irén:

Összhangban voltam edzőkollégával. Tétnélküli meccs volt, ő is kipróbált mindent, különböző formációkat állítottunk fel, cserélgettünk… Elmondhatom; hogy mindenki, aki bement, jól játszott! Jó esélyeink voltak, nagyon jók, több szempontból is! Ha kicsit melegebb lett volna a teremben és még taktikusabban, erőteljesebben lehetett volna a sorcserékkel, akkor… de a végére most pont nem úgy jött ki.

Nagy Attila:

Amellett, hogyha kikapunk, sem történik semmi változás, tétje nem volt, ezért vehettük észre, – ahogyan a legtöbb, efféle női meccsen – hogy nem volt mindig rend a „fejekben”. Tegnap junior elődöntőt játszottunk, ötjátékosat. Rendkívül pozitívnak értékelem azt is…, de épp ezért is kitűnhetett az, hogy máshogy álltunk fel, igyekeztem őket forgatni, de így sem tudtam teljes mértékben megvalósítani, amit szerettem volna. Nagy tanulsága ennek a mérkőzésnek, hogy a Magyar Bajnokság lebonyolítása nem kifejezetten jó így.

Azt gondolom, ha idő előtt eldőlnek a dolgok, akkor bizonyos mérkőzéseknek nincs semmi értelme… A mostani két csapat is csak érintőlegesen „üldözi” egymást, ráadásul teljesen más stílusban játszanak „valódi” ellenfeleink. Bevallom, megzavart a MÁV felkészültsége, általában nem szoktam minden nyitásnál instrukciókat osztogatni… Többen betegeskednek nálunk is, sőt, még Szabó Anita irányítónk is porcsérüléssel küszködik, ez látszódhatott a mai játékán is. Úgyhogy, ezeknél fogva; örülünk, hogy nyertünk.

Extraliga, középszakasz, 5-8 helyért, 5. forduló

Székesfehérvár, 100 néző

Vezette: Mezőffy, Farkas

MÁV Előre SC: Zsoldos, Antal, Papp D., Tálas, Vacsi, Dzunics

Csere: Germann (libero), Molnár H., Borsos, Pintér Zs. Edző: Fésűs Irén

Békéscsaba: Szabó A., Molcsányi R., Várhegyi, Bodnár N., Bozóné, Fésüs E.

Csere: Bucsi (liberó), Hornok, Pallag, Czina.

Az eredmény alakulása:

1. játszma: 4:2, 11:6, 15:14, 18:17.

2. játszma: 2:5, 8:10, 13:20.

3. játszma: 7:3, 11:10, 16:15, 20:23.

4. játszma: 4:4, 7:9, 11:13, 17:20.

5. játszma: 3:4, 8:7, 10:10, 11:13