Simon Balázs továbbra is csak kívülről figyelhette a csapatot, többek között az ő posztján kezdő Hanga Ádámot, aki kötéssel a kezén az első félidőben még ritkán villant.

A csapat "beugró" kapitánya a harmadik negyedre tartogatta nagyjeleneteit, amikor a szünetig összehozott nyolc pontjához hamarjában hozzátett még tizenötöt, többek között három zsinórban dobott triplával. De Tony Crocker is megállta a helyét irányítóként, ugyancsak a harmadik negyedben olyan gólpasszokat adott, amelyek a tengerentúli all-star gálákat idézték, ezekből könnyedén növelte előnyét az akkor már magabiztosan vezető Albacomp.

.

A meccs elejét talán túl lazán vevő Dzunics-csapat tíz perc után hátrányban volt, főleg, mert túl könnyen hagyta hármast dobni az ellenfelet, Tóth Gábor kétszer egymás után élt az ajándékkal. A második negyedben aztán jött a szigorított védekezés, a szerzett labdákból vezetett gyors támadásokkal pedig fordított, elhúzott, és mindent eldöntött a csapat.

Jonathan Jones a tizedik lepattanóját húzta magához közvetlenül fordulás után, Keller Ákos ambíciózusan, kirobbanó erőben játszott. Fizikálisan egyébként is hatalmas fölényben volt a hazai csapat, ezt a 41 lepattanó is igazolja, de a sebessége is teljesen más volt az Albának, mint a Factumnak.

Igaz, az utolsó negyedben jól alkalmazkodtak a vendégek, akik Mondzinger és Mekongo vezérletével valóságos dobópárbajt folytattak Hangáékkal, de közelebb kerülni már nem tudtak. Az alapszakasz utolsó hazai meccse így kellemes hangulatban ért véget, és méltó volt az összes korábbihoz: a fehérvári csarnokban egyetlen ellenfél sem tudott nyerni!