Az "aranykor" előtt már szerepelt az Albacomp bajnoki rájátszásban, szerzett érmet is (bronzot, még 1996-ban) - nincs még egy csapat a mai mezőnyben, amely olyan régen folyamatosan ott lenne a legjobb nyolcban, mint a fehérvári. Már ez óriási dolog, de mint tudjuk, az eredmények még szebbé teszik az elmúlt csaknem két évtizedet. Ráadásul ha a jelenlegi A-csoport mezőnyélt nézzük, csak két, viszonylag rövid élvonalbeli múlttal rendelkező csapat van, amellyel sosem játszottunk a playoffban: a Szeged és a Jászberény. A többieket mind utunkba sodorta már a sors, és mindegyiket le is győzte legalább egyszer az Albacomp. Nem is beszélve a ma már csak nosztalgikusan említett hajdani nagyról, a Honvédról...

Éppen a fővárosi rekordbajnok ellen szereztük első aranyunkat, ki tudná elfelejteni? Az 1998-as rájátszás elején a Falco, majd a Szolnok testén keresztül jutottunk döntőbe, ahol az addigi uralkodót vertük 4-1-re - a Honvéd pedig szépen elindult a süllyesztő felé... Aztán jött még két bajnoki cím, érdekesség, hogy az "aranyévekben" egyetlen riválissal sem találkoztunk kétszer a negyed-, vagy elődöntőben, hiszen a ZTE, a Paks, a Sopron és a Körmend próbálta sikertelenül megállítani (a már említetet Falco és Szolnok mellett) a triplázó Farkas-csapatot. Látható, mire háromszoros bajnok lett az Albacomp, a korábbi vidéki bajnokokat legalább egyszer legyűrte. Sőt, ma már tudjuk: a későbbieket is...

Függetlenül attól, hogy aranyat többet nem szereztünk, helyünk a rájátszásban megkérdőjelezhetetlen volt. És jöttek további emlékezetes párharcok... Váltakozó kimenetellel, és nem ritkán visszatérő ellenfelekkel. Legtöbbször a Pakssal csatáztunk, az első bajnokcsapattól számítva hét alkalommal! Ezek közt volt döntő is, 2006-ban, s bár azt simán nyerte az Atom, a hétből négy párharc így is a miénk lett. Másik "kedvenc" ellenfelünk éppenséggel a Szolnok...

Velük most jön a hetedik, a sorban negyeddöntő, elődöntő, döntő is volt már, 3-3-ra állunk. Így alakultak ellenük a párharcaink: győzelem, győzelem, vereség, győzelem, vereség, vereség - utóbbi a tavalyi fináléban, végsőkig kiélezett küzdelemben. Ebben a párosításban tényleg volt már minden, nyertünk mi is, ők is 0-2-ről - ki tudja, hogyan folytatódik a nem mindennapi hagyomány? És hagyományban tényleg jól állunk! Az említetteken kívül a rájátszásban volt már ellenfelünk a Debrecen (igaz, még a Vadkakasok), a Nyíregyháza és a Pécs is, utóbbiról a legfrissebbek a kellemes emlékek, de szintén ellenük jutottunk döntőbe hat évvel ezelőtt. A pécsieken kívül a Zete, a Sopron, a Nyíregyháza ellen sincs vesztes párharcunk, igaz, ezekkel a csapatokkal egyszer-egyszer kellett szembenézni. (Azért az a negyeddöntő '99-ben, 1-2-nél Egerszegen...)

A Debrecennel szemben nincs sikerélmény (csak egy vesztes csata 2005-ben, de meccset azért abban is nyertünk) - a többiekkel volt ez is, az is. A Kaposvárral 1-1 a mérleg, akárcsak a Körmend ellen - az utóbbi években rendre utunkba kerülő Falcóval szemben pedig 3-2 ide. Mármint összesítésben, de emlékezhetünk: a tavalyi negyeddöntőben is ennyire múltuk felül a szombathelyieket, akikkel még találkozhatunk idén is valamelyik éremcsatában, nem kell részletezni, melyikben szeretné mindkét tábor...

Ha az Albacomp 1998-as első bajnoki címétől nézzük a történelmet, ötször játszott döntőt a csapat, négyszer jutott az elődöntőig, ötször ragadt meg a negyeddöntőben. De ebben a tizennégy évben - és már előtte is - ott volt a legjobb nyolcban mindig, a tavasz igazi izgalmait azóta is ugyanúgy várhatjuk.

Az említett playoffok felében Farkas Sándor volt az edző, bármilyen furcsa, rajta kívül Braniszlav Dzunics az első, aki egynél több rájátszásban vezeti az Albacompot. Sterbenz László, Fodor Péter, Matus Gábor, Peresztegi Nagy Ákos, Peter Stahl és Szrecsko Szekulovics állt még a kapitányi hídon a bajnokság lényegi szakaszában, ők és számtalan játékos is tudja: itt dől el egy csapat megítélése. Hogy a feledés homálya vagy - akár eredménytől függetlenül - a dicsőséges emlékezés lesz osztályrésze. A tavalyi Albát a legkiválóbbakkal együtt emlegetjük, és most itt a lehetőség, hogy az idei is nyomdokaiba lépjen!