- Láthattam, amikor Brüsszelben jártam, egy gyermekek számára készített térképet, amely Európa kultúráit, legendáit ismertebb épületeit mutatta be. Romániából, Erdélyből azonban lemaradt a rá jellemző sokszínűség – a szászok, tatárok, románok, magyarok, székelyek – bemutatása. Azt gondolom, nem biztos, hogy ez teljes egészében a románok hibája volna. Bennünket, mint székelyeket, magyarokat egyszerűen Európából „nem látnak”, számukra csak Transzilvánia és Drakula létezik, ez a kettő összekapcsolódik, és itt meg is áll a gondolkozás. A programunk elindulásának ez a felismerés volt az egyik motorja. Szándékunk, hogy megmutassuk, bemutassuk kik is vagyunk? Nem feltétlenül a politikai szónoklatokban látom az egyedüli megoldást, hanem abban, hogy alulról, felfelé kell kommunikálni. Egy olyan csatornát választottunk, melynek a segítségével a gyermekekhez juthatunk el. Első körben magyarul, angolul, a későbbiekben pedig román nyelven is. Ismerjék meg, hogy létezik ez a népcsoport, melynek a mondái, legendái már évezredek óta él, s amely szerves része nem csak a régió, de az ország kultúrájának is. Ilyen értékek mellett nem szabad észrevétlenül elmenni, ezen elképzelések mentén alakult, formálódott ki a „legendárium” megalkotásának gondolata.

- Az a tapasztalat, hogy sajnos nem csupán az uniós közösségben számít majdnem hogy ismeretlennek a székely-magyar kultúra világa, de sokan Magyarországon is gondban lennének, ha erről faggatnák. őket. Ez a kötet segít újra felfedezni, megismerni és megszeretni önazonosságukat? Fontos kérdés ez napjainkban, egy globalizálódó világban?

- Fontos feladat a saját kultúránkat visszahozni közéletünkbe, mert apránként elfeledtetik velünk, miért is vagyunk székelyek? Az elmúlt 50 évben sokan pontosan azon dolgoztak, hogy ezt ne is tudjuk meg, felejtsük el szépen ezeket a történeteket. Ha megfigyeljük, nagyon sok székelyföldi, magyarországi író táplálkozik ezekből a történetekből. Sokan már el is feledték ezeket a gyökereket, amelyek lényegében apró kis sms-ek a múltból. Őseinktől örököltük őket, amelyek becsületre tanítanak. Nem csak egyszerű történetekről van szó. Komoly üzenettel, mondanivalóval rendelkeznek, s ha ezeket megtanuljuk, feldolgozzuk, átértékeljük és az életünk részé válik, akkor a hétköznapokban is együtt lehet élni a mesékkel.

 - Az ön életére hatással vannak ezek a mesék?

- Amióta rendszeresen foglalkozom a Legendáriummal, őszintén mondom, hogy megváltozott a szemléletem. Másképpen tekintek a szülőföldemre. Ezekre a mesékre szükségünk van, hiszen a miénk. Amikor az őseink megalkották őket, akkor, a maihoz viszonyítva, úgy gondolom, mindenképpen tisztább életet éltek.

- Hogyan kezdődött el a gyűjtés, milyen forrásanyagokat kutattak fel?

- Mi nem néprajzos csapat vagyunk. Egy szakember korábban nekem is szegezte a kérdést: voltképpen miért is csinálom mindezt? Milyen alapon fogtunk hozzá? Azt válaszoltam neki, olyan alapon kezdtünk bele, hogy korábban ilyen vállalkozás még nem létezett. El telt húsz esztendő demokrácia, ez a kérdés azonban nem volt véleményem szerint megfelelően kezelve. Emiatt vállaltam el a kezdeményezést. Munkatársaimmal marketing és reklám területen is dolgozunk, s úgy láttuk meg, hogy a székelyföldi mondák és legendák marketingjét újra kell „értelmeznünk”. Egyrészt a helyi közösségeink felé, másrészt a külvilág, a külföld felé. Ismertté kell tenni az emberek előtt, s nem hagyni azt, hogy egy könyvespolcon porosodjon.

Bízom benne, hogy a tudományos réteg is komolyabban bekapcsolódik ebbe a programba. Ha a székely-korszak előtt épült várakat – amelyekről a legendák jó része szól -felkutatják, több információt nyernek ki belőlük. Sajnos jelentős az információ hiány. Korábban szerettem volna egy dokumentumfilmet forgatni a Székelyföldi véd - és várrendszerről. Minduntalan beleütköztem abba a problémába, hogy a szakemberek számos kérdésre nem tudtak választ adni, emiatt nem is vállalták, hogy nyilatkozzanak a filmben számomra.

Így nem tudtam elkészíteni, hiszen szakemberek és tudományos alátámasztás nélkül dokumentumfilm nem készülhet el egy székelyföldi gyepűről, vagy Budvárról. A történetek magvát, például az „Ördög-tó” mondáját nagy igyekezettel kutattuk, könyvtárakban is jártunk, de fáradozásaink nem jártak eredménnyel. Aztán egy televíziós interjúban megemlítettük, hogy mit keresünk, és ennek nyomán jelentkezett nálunk valaki, aki történetesen Budapesten él, és a legendát még a nagymamájától hallotta.

Csodálatos volt megtapasztalni, amint egy közösség bekapcsolódott a munkánkba, kaptunk meséket tanítóktól, nagymamáktól, gyermekektől, többen küldtek rég elfeledettnek hitt történeteket, mondákat. Így érkezett hozzánk a „Tatárok kútja” című monda is, amely Bögöz és Derzs közötti területen játszódik. Amikor a legenda kötet elkészült, akkor jutott eszembe, hogy nagyszüleimtől hallottam a Szombatfalva mondájáról, Szapulj Kati kútjának történetéről. Édesanyámmal elmeséltettem, lejegyeztük, aztán bekerült a legendáriumba. A csángóföldi történetek gyűjtéséhez sok segítséget kaptunk néprajzos szakemberektől. Az embereket sikerült megmozgatnunk, s azt hiszem, ez a lényeg.

- A legendák marketingjét - amint fogalmazott -, újra kell értelmezni, a közönség előtt ismertté tenni. Nyilván a marketing elnevezést a szó legpozitívabb és legnemesebb értelmében használhatjuk erre a feladatra.

- Orbán Balázs, és Benedek Elek, a maguk korszakában megteremették a legendák jó és helyes marketingjét, és ezek a „brendek” a mai napig is léteznek. Mi inkább abból a szempontból léptünk, hogy mindennek adtunk egy új arculatot. Ha a székelyderzsi templomba belép egy kínai, vagy japán turista és végigszemléli a freskókat, akkor minden bizonnyal megérti annak üzenetét a rajzok alapján. Nekünk a célunk hasonló volt. A legendák mondanivalóját rajzokkal üzentük meg a gyermekek számára, akik nem tudnak még olvasni. A marketing fogás lényege az volt, hogy olyan rajzokat készítsünk, amelyek segítségével a történeteinket még inkább képesek legyünk népszerűsíteni. Apró lépésenként megszülettek a főhősök figurái...

- Lényeges tehát, hogy a történeteket egyetemes nyelven, a rajz segítségével adhassák tovább, így más kultúrák számára is befogadhatóvá váljanak az üzenetek..

- Mivel nem tudtam ezekből a történetekből filmet készíteni, mert korábban a körülmények ezt nem tették számomra lehetővé, ezért mi maguk teremtettünk megfelelő körülményeket. Filmes vagyok, s ez a képek minőségében, és stílusában jön vissza. Az volt a célom, hogy legyen benne dinamizmus és az egyszerűségében mégis figyelemfelkeltővé váljon.

- Bár elsősorban a gyermekközönséget célozták meg, azt gondolom, hogy a kötet illusztrációban és mondanivalójában olyan gazdag, hogy a felnőttek is egyhamar megkedvelik. Korszerű multimédiás felületet hoztak létre. A könyv mellett honlap segít a történetek jobb megértésében és az eligazodásban, sőt egy rövid ízelítőt is kaphattunk a mondákat felölelő 3D-s animációs filmből. Milyen alkotócsapat áll a vállalkozás mögött?

- A rajzok Márton Erika képzőművész munkáját dicsérik, a mesevilágot elsőként ő álmodta meg és vetette papírra. Ezeket a rajzokat később tovább kellet digitalizálni, hiszen a honlap számára animálható figurákra volt szükségünk. A munkában Cseke Tímea és János Levente végezte a designer munkát. Ők teremtették meg a jelenlegi térkép arculatát, és azt hiszem nagyon sikeres munkát végeztek. Miklós Zoltán néprajzos munkatársunk segített a mondák szerkesztésében, feleségem Tófalvi Beáta pedig jó „háziasszonyként” igyekezett ebben a csapatmunkában rendet tartani. Kudelász Nóbel író az összegyűjtött történeteket szerkesztette, átírta, Dr. Szakács István Péter korrektúrázta a kéziratokat.

Asztalos Ágnes uzorai újságírónő pedig csodálatos orgánummal mondta fel hanganyagra a meséket. Orbán Ferenc zeneművészt kértem fel a zenei CD- elkészítésére, a rajzfilmet pedig Kosza Arnold animációs filmkészítő valósítja meg. Már látható, hogy kis csapatunk a feladat nagyságát tekintve már nem elegendő, éppen ezért szeretnénk a munkatársainkat bővíteni, Magyarországról is.

Ahhoz, hogy valami jót csináljon az ember, ahhoz fel kell ismernie, hogy a megvalósításához egy jó csapatot is ki kell alakítania. Mindenképpen egy profi közösséget szeretnénk létrehozni, de hogy mennyi munkatárssal tudunk dolgozni, az még a jövő kérdése. A pénzt nem elherdálni akarjuk, hanem arra szeretnénk fordítani, amire szükség lesz.

- Projekt vezetőként mennyire szigorú a kollégáival szemben, hiszen a munkában vannak magas szakmai elvárások, a pontos, precíz határidőkről nem is beszélve...

- A „hóhéri” döntéseket nekem kellett meghoznom Az általunk meghatározott cél megvalósítása valóban nem könnyű. Az újabb és újabb feladatok végrehajtása során formálódott a csapatunk. Sokszor nem örültek nekem, amikor egy-egy figurát újra és újra megrajzoltattam velük. Nagy figyelmet fordítottam arra, hogy a rajzolók elsősorban a gyermekek szemével lássanak és ne a felnőttek világának akarjanak megfelelni. Bejártunk a könyvesboltokban is, teszteltük, hegy melyik az a rajzi megjelenítés, amely a gyerekek tetszését leginkább elnyerik.

- Ekkor kapták azt a csipkelődő megjegyzést, hogy vigyázzanak, ne hogy túl Disneyland-es hangulata legyen a könyvnek?

- Számomra ez inkább építő megjegyzést jelentett. Azt gondolom, hogy Székelyföldön számos olyan kezdeményezés, projekt létezik, amely a helyi kultúrát tovább viszi, erősíti. Azt sem gondolom, hogy a Székelyföldi Legendárium lapjait tele kellene tömködni székely ruhákkal, székelykapukkal. Megkérdezték tőlünk, miért nem tájszólással beszél a narráció a mesélés során? Azért nem beszélnek tájszólásban, mert az egy idő után fárasztóvá tud válni. Történeteink tiszta magyar nyelven hangoznak el, hiszen mi magyarok vagyunk...

- Milyen tájegységekre kalauzolja el az olvasóközönségét a legendárium?

- A mondavilág környezete a régi székely „Székek”-et vette alapul, így Aranyosszék, Marosszék, Udvarhelyszék, Bardócz-Miklósvárszék, Sepsiszék, Orbaiszék, Kézdiszék, Csíkszék, Gyergyószék régióiban barangolhat virtuálisan a látogató. Ezek alapján bontottuk fejezetekre a mondákat, s a térképünk és honlapunk is ennek logikájára épül. Minden rajzot elláttunk egy betűvel és számmal. A betű a széki tájegység kezdőbetűjére utal, így a honlapon, a könyvben és a térképen könnyedén beazonosíthatóak a történetek és a szereplők.

- A könyvbemutatón elhangzott, hogy a későbbi terveikbe szerepel egy nagy magyar összefogás. Ennek során a többi elszakított magyarországi részek legendáit is felkutatnák, közzé tennék hasonló multimédiás megjelenítéssel.

- Bízom abban, hogy a jövőben újabb projekt lesz ebből is. Egy dolgot kívánunk, hogy igaz magyar emberek csatlakozzanak mellénk. Hasonló stílusban szeretnénk a jövőben a Kárpát-medencei legendáriumot civil vonalon megalapítani. A politikai támogatásra nyilván szükség van, de elsősorban a közösségi összefogásban kell elkészülnie. Munkánk során ki tudtuk azokat a személyeket szűrni, akik sajnos nem jó szándékkal közeledtek hozzánk és a feladathoz. Nyitunk Kárpátalja, Felvidék és Délvidék felé, sőt egész Erdélyre szeretnénk a programot kiterjeszteni.

- Milyen lehetőséget lát a jövőben?

- Ha Rióban és Velencében rendszeresen megszervezik a karneválokat, akkor miért ne szervezetnének hasonlót, Székelyföldi Legenda Karnevál néven? Színesebbnél színesebb, mutatós mesefigurával rendelkezünk, amelyet be kell mutatnunk. A legenda karnevál hangulatát át lehet hozni Budapestre. Nagyszerű látvány lenne, amint a fővárosban a Hősök terétől az Andrássy úton át felvonulnának a Kárpát – medencei legendárium hősei - a fehér ló mondájától kezdve a székelyföld hősein át, számos más izgalmas szereplő közreműködésével. Amint a Grimm mesék összekötik a világban élő gyermekek sokaságát, a magyar mondák és legendák kapocs lehetne a világ minden magyarja számára.

- Mit árulna el a készülő, háromdimenziós moziról?

- Kaland rajzfilmről beszélünk, amelynek több főhőse lesz, „őket” a mondákból castingoltuk. Szándékosan használom ezeket a filmes kifejezéseket, hiszen meg fog elevenedni a filmben Budvár vitéz, és Csergő Kata, aki lekaszabolja a tatárokat, vagy megemlíthetem Hős Juditot. Ezek a szereplők inspirálják a történetekben a hősöket. A mondák eredeti motívumai felismerhetőek lesznek, hasonlóan a történetek földrajzi helyszíneihez. Semmiképpen sem száraz mondanivalót kínálunk a nézőknek.

Főhőseink végig járják, kalandozzák a helyszíneket, aktív résztvevőivé válnak a cselekményeknek. Felépítünk egy virtuális világot, benne a Szent Anna és a Gyilkos-tóval. Ez utóbbinál a filmben egy „helybéli öreg ember” végigvezeti a szereplőinket a vízből kiálló csonkokon, miközben a tatárok elől menekülnek. Az üldözők itt már nem akadnak a nyomukra, hiszen nem tudják melyik fára kell lépniük ahhoz, hogy ne süllyedjenek el a vízben. Ezek az apró jelenetek mind azt segítik elő, hogy a gyermekek képesek legyenek beazonosítani a helyszíneket és ez által felkeltse az érdeklődésüket.

- A dramaturgia hogyan épült fel, szigorúan ragaszkodni kellett az eredeti történet üzenetéhez, vagy a forgatókönyvben fel tudták színesíteni a meséket?

- Nagyon könnyű dolgunk van. Az őseinktől kaptuk „készen” ezt a filmet. Csak megfelelő sorrendbe kellett összerakunk az üzenetet. Lesz benne harc, szerelem, csalódás, az élet fontos jellemezői, mint minden filmben. A történetekben minden kapcsolódik a legendához és természetesen tartalmazni fog fikciós részeket is.

- Például?

- A tatárok táborában is megjelenik egy-egy fiktív alak, viszont a személye nem fogja a legenda történet alapjaiban megváltoztatni.

- Úgy fogalmazott korábban, hogy ha drámai véget ér is egy-egy történet, a néző akkor sem fog szomorkodni. Ez hogyan értendő?

- A rajzfilm alapvetően vidám hangulatú és poénos lesz, amelyekbe üzeneteket rejtettünk el. Lényegében hasonló lesz a székely emberekhez. Ha szomorkodunk is, alapvetően vidámak vagyunk, mert tudjuk, hogy a következő napon már jobb lábbal kelünk fel.

- Magyarországon milyen gyakran vállalnak a Székelyföldi Legendárium ismertetést célzó könyvbemutatót?

- Eredetileg nem terveztünk bemutatót, ugyanakkor igyekszünk a közösség igényeihez formálódni. Polgárdiba Facebook-on keresztül hívtak meg, mi pedig szívesen tettünk eleget a felkérésnek. Mi nem otthon május elsejéztünk, vagy piknikeltünk, hanem azt mondtam a társaimnak, jöjjünk el ebbe a városba, ahol még életemben nem jártam. Nagyon érdekesnek találtam. Itt találkoztam egy székelyudvarhelyről származó nénivel, aki vitt is könyvet magával. Látszott, hogy örül neki, hogy földik vagyunk. Elmesélte, hogy huszonöt éve költözött a városba, jó volt ezt hallani. Ha úgy teszik, mi a néni után hoztuk az „otthon hagyott” kultúráját. Összesen hétszázötven kilométert utaztattuk a legendáriumot, hogy átadjuk számára. Ennél szebb dolgot aligha lehet elképzelni.