Tárnok Gyula Pillanatok alatt megragadta modellje karakterét
Írta: Szűcs Gábor   
2012. május 11.

A székesfehérvári festőművész, M. Tóth István szellemisége egy életre szóló hatást gyakorolt az ifjú emberre. Olyannyira, hogy modelljei lehettek akár dél-amerikai bennszülöttek, akár NDK-s átlagpolgárok, vagy Fehérvár meghatározó utcarészlete, műveiből az értékteremtés vágya tükröződik vissza személőire. Tárnok Gyula képeiből nyílt kiállítás a megyei kórházban.

 
Sokan ismerik a Fejér megyei Szent György Kórház hivatalos dokumentumain megjelenő figurát, a sárkánygyíkkal viaskodó, majd legyőző Szent György lovag dárdás alakját. A figura annak a Tárnok Gyulának a szülötte, aki közel két évtizeden át dolgozott a megyei intézmény fotósaként, munkái közül több felvétel a dolgozók tudományos munkáiban is helyet kaptak.
 
A kórház C pavilonjában megnyílt tárlaton a most hetvenkét esztendős alkotó elmúlt évtizedek során készített alkotásainak egyfajta válogatását szemlélheti meg a látogató. Külföldi utazások nyomai, dél-amerikai, equadori emlékek köszönnek vissza a képekről és felfedezhetők perui alakok is. A görögországi akropoliszon szerezett benyomásait éppen úgy vászonra vitte a művész, amint felidézte a bulgáriai és az egykori Német Szövetségi Köztársaságban megismert hangulatot.
 
Grafikái, akvarelljei, olaj technikával készült művei valóban lenyűgöző hatással vannak nézőire. Egyik képén feltűnik a nagy előd, a mozdulatában elkapott és „megörökített” Mester, M. Tóth István festőművész. A megnyitón Tárnok Gyula felidézte pályája kezdetét, amikor, tizenkét évesen, az általa szeretett és nagyra becsült M. Tóth István elsőként adta kezébe a ceruzát, az ecsetet: „ Öt perc alatt csípd meg a modell karakterét” - szólt a későbbi művészpályát megalapozó instrukció. S valóban, így is lett. A világháború végén a mai Szent Imre Általános Iskolában kezdte tanulmányait, a Székely Bertalan-díjas mester szárnyai alatt.
 
A badacsonytördemici művésztelepen, 1953 nyarán Ballagó Imrével, Sándorfalvi Sándorral és Bodor Aladárral együtt folytatta tanulmányait, majd hamarosan a Budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult,ahol Csebi Pogány Istvántól leshette el a festészet és a rajzolás, Somogyi József Kossuth-díja szobrásztól pedig a mintázás tudományának rejtelmeit. A gimnázium falai között kötött életre szóló barátságot a fotózással.
 
Változatos életutat írta le Tárnok Gyula későbbi életszakaszában: dogozott betanított munkásként, és tevékenykedett földmérő szakemberként egyaránt. Az 1990-es évektől, nyugdíjba vonulásának idejétől kezdett visszatérni régi szerelméhez, a festészethez és a rajzoláshoz.
 
S mint korábbi kritikusai állapították meg róla, de tárlatanyagából napjaink közönsége is érzékelheti, csendéletei, utcaképei, karakterformálása, portréi mind-mind alapos szakmaiságot tükröz és bemutatja kimért, szabatos rezonanciáját.
 
Művészetéből, színvilágából, technikáiból az utazó ember felfokozott kíváncsisága, és szűkebb hazája értékeinek szeretetet egyaránt felfedezhető, mert egy értékteremtő alkotó művészről beszélhetünk. A rendezvényen az alkotó fia, Tárnok Ákos és zenekara a Kákics együttes szolgáltatott aláfestő zenét.
Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."