Júniusban ünnepeljük Jézus Szentséges Szívét. Ez egyben Jézus Szíve templomunk búcsúja is. Az életben csak jelekkel tudunk kommunikálni. Mindennek megvannak a maguk speciális jeleik. A kicsik pá-pá jelétől kezdve a jegygyűrűn át, a könnyekig. „Jelek, jelek…s mögöttük egy egész világ van mindentől elrekesztve önmagában.”

 

Ha azt kérdezem, hogy mi a mi hitünk, vallásunk jele, akkor egy szívet rajzolok, melyet lándzsával átdöftek. Ez az isteni szeretet teljessége. Senki úgy nem szeretett minket, mint az Úr Jézus. Ezt ünnepeljük ma. Jézus Krisztus az ellentmondás jele. Valóban csak kétféle ember létezik.

 

Az egyik elfogadja Jézust, a másik nem törődik vele, megtagadja, sőt gúnyolja. Mindig kevesen voltak, vannak, akik elfogadják, és imádkoznak hozzá. Mindez szó szerint megtörtént a golgotán, ahol Jézus keresztje mellett két latrot is keresztre feszítettek.

 

Az egyik, a jobb lator elfogadta – a másik megtagadta, csúfolta. Egy biztos: aki egyszer találkozik ezzel az átdöfött szívű Jézussal, nem élhet úgy, mint eddig. Ez a mai ünnep üzenete. Kettős feladatot kapunk: elfogadni és fejlődni Jézus szeretetében; a másik a krisztusi szeretetet továbbadni másoknak, mindenek előtt a ránk bízottaknak.

 

Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy arról ismerték meg a keresztényeket, hogy mennyire szeretik egymást.