Klerikus életemnek első latin nyelvű vizsgáján elhangzott a professzor kérdése:”Quid est substantia”? Magyarul: Mi a lényeg?. Azóta eltelt 72 év, de ez a kérdés nem veszít aktualitásából. Ép a vasárnapi evangélium bizonyítja, hogy a kérdés magától Jézustól ered. Megváltó kérdés ez, és Jézus válasza is életbevágó.

 

Mi, halandó emberek ugyanis mindent érzékszerveinkkel ragadunk meg. Csak azt hisszük el, amit látunk, kézzel foghatunk, ízlelhetünk, élvezünk. Pedig így csak a járulékos, accidens tulajdonságokig jutunk el. A dolgok, fogalmak lényege mélyebben van: a látszatok mögött van elrejtve.

 

Jézus akkor figyelmezteti erre tanítványait, és rajtuk keresztül minket, amikor a farizeusok kellemetlenkedve neki szegezik a kérdést: Miért nem tartják meg követőid az ősi törvényeket, és miért nem mosnak kezet, mielőtt hozzányúlnak a kenyérhez?

 

Jézus ismeri ezeket a rörvényeket, de a csodálatos kenyérszaporításkor az éhező tömeget nem küldte a Jordánba kezet mosni. Ott az volt a lényeg, hogy megmutassa a népnek Isten hatalmát az adakozó szeretet formájában.

 

Amikor útközben megéhezik valaki, nem a kézmosáson van a hangsúly, hanem az éhség csillapításán. A farizeusok –és legtöbbször mi is –a látszatra többet adunk, mint a lényegre. Az értékek hierarchiájáról beszél Jézus.

 

Fontos a keret, de lényeg a kép! Fontos a hordó, de lényeg a bor! Fontos az intézmény, a szabály, a törvény, de a betű öl szeretet nélkül!

 

Uram, add, hogy mindig mindenben a lényeget keressem, és éljem.